Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

Egyik fellebbezés sem alapos. A per újabb tárgyalása során az OVEF által írásban, majd szóban is kiegészített, megfelelően indokolt és aggálytalan szakvélemény szerint a II. r. alperes a perbeli vetőburgonyát 5—6 °C hőmérsékleten tárolta, ami nem biztosította annak biológiai beérését, a beparásítási folyamatot. A perbeli vetőburgonya tehát az átadáskor nem rendelkezett a továbbszaporításhoz szükséges biológiai érettséggel, ami pedig annak törvényes kelléke [Ptk. 305. § (2) bek.]. Téves az alpereseknek az a fellebbezési érvelése, hogy a fémzárolás és a hajtásvizsgálat eredménye hibátlan teljesítést igazol. A külső ismérvek alapján adott, egyébként csupán 12 napig érvényes fémzárolási bizonyítvány ugyanis a gumó belső élettani tulajdonságaira vonatkozó adatot nem tartalmaz, ezért az ilyen jellegű minőségi hiba megcáfolására nem alkalmas. A szóban forgó hiba egyébként a fémzároláskor nem volt felismerhető. A hajtásvizsgálathoz használt mintákat pedig laboratóriumi körülmények között 20 °C-on tartották a mintavételtől a vizsgálat időpontjáig, és ezzel a vizsgáló szervek pótolták a II. r. alperes által elmulasztott utóérlelést. Az így elért 97%-os hajtáseredmény tehát nem lehet jellemző az eltérő körülmények között tartott perbeli szállítmányra. A vetőgumó életképessé tétele a téli tárolás során a felperestől nem volt elvárható. A hiba rejtett jellege miatt ugyanis a felperes élettanilag teljes értékűként tárolta a perbeli terményt, azt a vetőgumó mély nyugalmi időszaka követelményeinek megfelelően 2—4 °C-on tartotta. A tárolás tehát megfelelő volt. Ily módon a tárolás alatti lehűlés folytán bekövetkezett további romlás nem róható a felperes terhére. Mivel az elültetés is az egészséges vetőgumónak megfelelő hőmérsékletű talajba történt, a felperest ezzel kapcsolatban sem terheli mulasztás. A fentiek szerint téves a II. r. alperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy a vetőgumó életképtelensége a felperes terhére eső okból következett be. Az első fokú bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy a felperesnél keletkezett veszteség a felróható szerződésszegése miatt teljes egészében a II. r. alperest terheli. A kifejtettek értelmében az első fokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján és a jogszabályoknak megfelelően hozta meg ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 92311979. sz., BH 1981/4. sz. 159.) 1.2. A szerződés megkötése 41. A vállalkozó árajánlatának az elfogadása, a teljesítési határidőben való megállapodás és a kivitelezés megkezdése olyan ráutaló magatartás, amelynek alapján a vállalkozási szerződést akkor is létrejöttnek kell tekinteni, ha az árajánlat elfogadására az ajánlati kötöttség határidejének lejárta után került sor [Ptk. 216. § (1) bek., 300. § (2) bek., 7/1978. (II. 1.) MT sz. r.4 18. § (1) bek., 41. §]. A felperes megbízása alapján az alperes villamos berendezés érintésvédelmi mérését, valamint a szabványossági és tűzrendészed felülvizsgálatát és a villámvédelem ellenőrzését vállalta. Vállalta továbbá azt is, hogy az általa feltárt hibákat külön megállapodás alapján kijavítja. Az alperes árajánlatát ténylegesen az 1982. december 16-i levele mellékleteként küldte el a felperesnek. Erre a felperes rövid időn belül nem válaszolt, ezért az alperes 1983. január 20-án újabb levelet intézett a felpereshez, amelyben sürgette az árajánlat elfogadását. A felperes az 1983. február 23-i levelével fogadta el az alperes árajánlatát. 45