Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

Az alperes nem válaszolt, viszont a munkálatokat ténylegesen megkezdte, és 76 000 Ft értékű munkát be is fejezett. A felperes 1983. szeptember 19-én intézett újból levelet az alpereshez, amelyben utalva a munkavégzés nem kielégítő voltára, bejelentette, hogy a szerződéstől eláll, és kötbérre tart igényt. A felperes keresetében 27 886 Ft kötbér megfizetésére kérte az alperest kötelezni azzal, hogy a vállalkozói díj összege 350 000 Ft volt, amelyből az alperes 76 563 Ft értékű munkát elvégzett, ezért az el nem végzett munkák ellenértéke figyelembevételével jelölte meg a meghiúsulási kötbér összegét. Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyrészt arra hivatkozással, hogy szerződés a kijavításra nem jött létre. Az első fokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felek között a szerződés létrejött, és a felperes az alperes mulasztása folytán a Ptk. 300.§-ának (1) és (2) bekezdéseiben biztosított elállási jogával élt, ezért az alperes kötbért köteles fizetni. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és a kereset elutasítását kérte. A fellebbezés nem alapos. A Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződést ellenkező jogszabály hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A felek levelezéséből megállapítható volt: a felperes nem támasztott kifogást az ellen, hogy az alperes a munkákat 1983. március 31-ig nem fejezi be, sőt kifejezetten hozzájárult az 1983. június 30-i befejezési határidőhöz. Ezért a felek nyilatkozatait és ráutaló magatartását, különösen azt a tényt, hogy az alperes a munkát megkezdte, a Legfelsőbb Bíróság is akként értékelte, hogy a javítási munkákra létrejött a szerződésük. Mivel pedig ezt a határidőt az alperes elmulasztotta, sőt a határidőn túl sem végezte a munkákat megfelelő intenzitással, a felperes a Ptk. 300.§-ának (2) bekezdése alapján a szerződéstől jogszerűen állt el. Az alperes a szerződésszegését nem mentette ki, ezért a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 41. §-a, illetve 18. §-ának (1) bekezdése értelmében kötbért tartozik fizetni. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét — az indokai kiegészítésével — a Pp. 253. §-ának(2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 87211985. sz., BH 1986/6. sz. 242.) 42. A megrendeléstől részben eltérő szállítási ajánlat esetén — a szerződéskötés összes körülményének mérlegelésével — a szerződésnek hallgatólagosan ráutaló magatartásával való létrejötte is megállapítható [Ptk. 205. §, 213. § (2) bek., 216. § (2) bek.]. A peres felek már 1981-ben is szerződéses kapcsolatban álltak egymással. Az alperes az 1982. szeptember 17-i telexében közel 10 000 db görgős rács átvételét kérte, majd tárolási nyilatkozatot küldött a felperesnek, melyben rögzítette, hogy a felperes megrendelésére készült 9865 db görgős rácsot tárolja. Ezt követően az alperes a termékről 312 720 Ft összegű számlát küldött el a felperesnek, aki levelében közölte, hogy a görgős rácsra nem tart igényt. Az alperes követelését egyébként a felperes háromszor egyenlítette ki, melyből két kifizetést az alperes visszautalt, a harmadik visszafizetéstől azonban elzárkózott. A felperes keresetében 312 720 Ft és ennek 1984. május 28. napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperessel nem szerződött 1982. III. negyedére a görgős rácsok szállítására, és ezért fizetésre sem köteles. 46