Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

Az alperes a perben nem jelölt meg olyan bizonyítékot, amely akár valószínűsítette volna is, hogy a felperes őt megtévesztéssel vette volna rá a fejlesztéshez való anyai hozzájárulás vállalásához. Márpedig a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valónak fogadja el. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 344/1980. sz., BH 1982/5. sz. 201.) 37. Mezőgazdasági termékek szállítására — mezőgazdasági termékértékesítési szerződés helyett — szállítási vagy adásvételi szerződés is köthető[Ptk. 365. § (1) bek.. 377. §, 14/1978. (III. 1.) MT sz. r.9 4. § (1) bek., 6. §, 7/1978. (II. 1.) MT sz. r* 4. §, 7. § (1) bek.]. Az alperes megrendelése alapján a felperes fuvarozó vállalat útján egalizált zsákokban lucernamagot szállított az alperes részére. Az alperes a 16 kg lucernamag ellenértékének kifizetését megtagadta. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek jogviszonyára irányadó 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a teljesítés helye — ha a felek eltérően nem állapodnak meg — a megrendelő telephelye. A felek a teljesítés helyére nézve eltérően nem állapodtak meg. A teljesítés hely; n a 16 kg lucernamag hiánya fennállott, amit a fuvarozó kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyve igazolt. A 16 kg termény vonatkozásában tehát teljesítés nem történt, következésképpen annak ellenértékével az alperes nem tartozik. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Szerinte tévesen hívta fel az első fokú bíróság a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdését, a felek jogviszonyára ugyanis a 14/1978. (III. l.)MT számú rendelet szabályai az irányadók. E rendelet 6. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a teljesítés helye — ha a termelő gazdálkodó szervezet — a termelő telephelye. A fellebbezés nem alapos. A felperes fellebbezése folytán — az egyébként helyesen megállapított tényállásra figyelemmel — egyedül abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a jelen jogvitára nézve alkalmazható-e a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésről szóló 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet, vagy a felek jogviszonyára az első fokú bíróság által felhívott 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet, illetőleg a Ptk-nak az adásvételre vonatkozó szabályai az irányadók. Az első fokú bíróság valóban tévesen hivatkozott a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendeletre, ítéletének indokolásában, de téves a felperesnek a 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet 6. §-ának alkalmazásával kapcsolatos fellebbezési érvelése is. A felperes abból a feltevésből indult ki, hogy mezőgazdasági termékekre és terményekre csak mezőgazdasági termékértékesítési szerződés köthető, következésképpen a teljesítés helyére nézve — eltérő megállapodás hiányában — a 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet 6. §-a az irányadó. Ez az álláspont azért téves, mert a magyar polgári jog nem ismeri a szerződési típuskényszert, a mezőgazdasági terményekre, termékekre tehát nemcsak mezőgazdasági termékértékesítési, hanem szállítási és adásvételi szerződés egyaránt köthető. A feltárt adatokból az következik, hogy a felek között — ellentétben az első fokú bíróság álláspontjával és a felperes fellebbezési érvelésével — az 1000 kg lucernamagra valójában adásvételi szerződés jött létre. Az adásvételtől (raktári vételtől) — egyebek mellett — az különbözteti meg a szállítási vagy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést, hogy míg az előbbi 40