Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

földi szállítónál bekövetkezett tűzeset miatt — a felperes érdekkörében állt be, ezért tehát az alperes felelőssé nem tehető. A fellebbezés nem alapos. A felperes a per tárgyát képező termékeket saját kockázatára importálta, mivel azok értékesítésére nem volt hatályos belföldi szerződése. Az abból eredő kárt tehát, hogy az alperestől teljesítést, átvételt nem követelhet, maga tartozik viselni. Az alperes terhére jogellenes magatartás nem volt kimutatható, ezért a Ptk. 339. §-a alapján a kártérítési felelőssége sem volt megállapítható. A Ptk. 6. §-a alapján sem volt kötelezhető az alperes kártérítés fizetésére. E vonatkozásban ugyanis a GK 22. számú állásfoglalással módosított GK 14. számú állásfoglalás irányelveit kellett figyelembe venni. Az a gazdálkodó szerv, amely bár tudnia kell, hogy az áru értékesítésére vonatkozó szerződés nem jött létre, a termékhez importból szükségtelen anyagot szerez be, jóhiszeműnek nem tekinthető, ezért a Ptk. 6. §-a alapján támasztott kártérítési igénve nem alapos. (Legf. Bír. Gf. II. 30 304/1980. sz., BH 1982/3. sz. 101.) 4. Ha a kötelezett több jogosult részére szállítandó termékmennyiséggel nem rendelkezik, kötelezettségeit valamennyi jogosult részére arányosan kell teljesítenie. [7/1978. (II. 1.) MTsz. r. 18. § (2) bek., Ptk. 291. §] (Legf. Bír. Gf. II. 32 091/1979. sz., BH 1981/7. 289. L. 291. sorszám alatt.) 5. Szövetkezet szétválásával kapcsolatos vagyonmegosztás tárgyában nem lehet bírósághoz fordulni [Ptk. 7. §, 51. § (2) bek., 1971. évi III. tv. 20. P (2) bek. d) pont, 46. § (2) bek., 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. r.13 27. § (2) bek.] 1982. június 30-ig a felperes kisszövetkezet az alperes szövetkezet gumiipari részlegeként működött. 1982. július 1-től abból kivált, s ekkor a felek a közös vagyont megosztották. A felperes a keresetében a vagyonmegosztás módosítását és az alperesnek 165 000 Ft megfizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy az alperes jogtalanul jutott a közös vagyon megosztásakor 165 000 Ft-hoz. Az alperes azzal védekezett, hogy a közgyűlés a közös vagyon megosztásáról készített jegyzőkönyvet elfogadta. A közgyűlési határozatot a megyei tanács vb járási hivatala tudomásul vette. Hivatkozott arra is, hogy a vagyonmegosztás kérdésében bírósági útnak nincs helye. Az első fokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette. A végzését azzal indokolta, hogy a vitás kérdésekben a bíróság előtt per nem indítható [Ptk. 51. § (2) bek., 1971. évi III. tv. (Szvt.) 20. § (2) bek. c) és d) pont, 46. § (2) bek.]. A végzés ellen a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint a vita elbírálására a Ptk, 7. §-a alapján a bíróságnak van hatásköre. A fellebbezés nem alapos. A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. tv. (Szvt.) 20. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozik a döntés minden olyan kérdésben, amelyet a jogszabály vagy az alapszabály a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utal. Az Szvt. 46.§-ának (2) bekezdése pedig—a Ptk. 51.§-ának (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban — kimondja, hogy a szövetkezet szétválasztását kimondó közgyűlési határozatban a vagyon megosztásáról rendelkezni kell. A 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. rendelet (R.) 27. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy mit kell tenni, ha a vagyonmegosztásról egyetértő közös javaslatot a tagság nem tud kialakítani. E jogszabályi rendelkezés szerint az állami törvényességi fel14