Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

ügyeletet gyakorló szerv véleményének megszerzése után a területi (szakmai) szövetség javaslatát kell a közgyűlés elé terjeszteni. A perbeli esetben azonban a tagság a vagyonmegosztásról egyetértő javaslatot hozott. Mindezekből pedig okszerűen következik, hogy szétválás esetén a vagyonmegosztásról a közgyűlésnek kell rendelkeznie, a vagyonmegosztás tárgyában hozott közgyűlési határozat ellen — mivel a fenti jogszabályok másképpen rendelkeznek — a Ptk. 7. §-a alapján nem lehet bírósághoz fordulni. Ezért a másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján — figyelemmel a Pp. 259. §-ában foglaltakra — az indokolásnak a fellebbezés folytán szükségessé vált kiegészítésével helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 508/1983. sz., BH 1985/1. sz. 36.) 6. Termelőszövetkezeti közös vállalat igazgatótanácsa nem rendelheti el a tagszövetkezeteket megillető nyereségrészesedésnek kötelező hatályú visszatartását és a közös vállalat céljára való fordítását, de annak nincs akadálya, hogy a közös vállalat tagjai az őket megillető nyereségrészesedést — betétállományukat növelve — a közös vállalat fejlesztési szükségleteinek kielégítésére önként visszahagyják [79/1975. (XII. 21.) PM sz. r.1 5. § (1) bek., 7!1977. (III. 12.) MT sz. r. 146. § (1) bek., 148. §]. A felperes a keresetében az alperest 1 232 000 Ft és évi 15% kamata megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy tagja az alperesi közös vállalatnak. Az alperes könyvelési értesítése szerint az őt megillető 1977. évi nyereségrészesedés összege 1 232 000 Ft. Mivel az 1977. évet veszteséggel és alaphiánnyal zárta, ezért az alpereshez intézett levelében azzal kérte a javára kimutatott részesedés átutalását, hogy azt saját forrásként a rendezésre fel kell használnia, a zárszámadási mérlegébe be kell állítania. Az alperes azonban válaszlevelében közölte, hogy a részesedést nem tudja átutalni, mert azt az igazgatótanács határozatai alapján beállította a saját zárszámadási mérlegébe és felhasználta. Az alperes védekezése a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes képviselője mindkét igazgatótanácsi ülésen részt vett, és az ott hozott határozatokat elfogadta. Jogszerűen járt el tehát, amikor a felperest megillető részesedési összeget a saját fejlesztési szükségleteinek kielégítésére fordította. Az első fokú bíróság beszerezte a felek mérlegadatait, az igazgatótanács határozatait, valamint az alperes működési szabályzatának kivonatát, majd az alperest 1 232 000 Ft 1977. évi nyereségrészesedés kifizetésére és ezen összeg után évi 15% késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezett az ítélet ellen, annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Szerinte az első fokú bíróság téves jogértelmezéssel hozott ítéletet. A fellebezési tárgyaláson a Pp. 379. §-ának (1) bekezdése alapján részt vett a Pénzügyminisztérium képviselője, akinek álláspontja szerint pénzügyi szempontból is jogosulatlanul járt el az alperes, amikor a felperest megillető 1977. évi nyereségrészesedést saját fejlesztési szükségleteinek kielégítésére fordította. A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint megállapított tényállás alapulvételével, a per anyagának helyes értékelésével, a jogszabályok megfelelő alkalmazásával hozta meg az alperest marasztaló határozatát. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény végrehajtásáról kiadott 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet 148. §-a értelmében a vállalkozás jövedelméből az állam iránti és egyéb kötelezettségek teljesítése után fennmaradó jövedelemhányad működési szabályzatban meghatározott részét — amely 15