Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

alperes közreműködőjétől átvett 7390 db jércét és 812 db kakast, és ezt az állományt 13 termelőszövetkezeti taghoz kihelyezte, s nekik az alperestől kapott technológiát is átadta. A felperes rövid időn belül észlelte, hogy a keltetőtojások mennyisége az előírt technológiai szinttől elmarad, ezért 1982. december 14-én a szavatossági és kárigényét is bejelentette, majd a gazdasági társaság az 1983. február 15-én tartott igazgatótanácsi ülésen hozott határozatával hozzájárult ahhoz, hogy a felperes méltányosságból a további vásárlások esetén a naposcsibék árából árengedményt kapjon. A felperes a felajánlott kártalanítást nem fogadta el, hanem felszólította az alperest 2 613 632 Ft összegű kárának a megfizetésére. Előadta, hogy az alperes által szállított állomány minőséghibás volt, ennek pedig az volt a következménye, hogy a technológiában meghatározott számú tenyésztojást nem tudta előállítani, és a megtermelt tojásokat csak étkezési célra lehetett értékesíteni. Az alperes a védekezésében elsősorban elévülésre hivatkozott, mert a felperes a leszállított állomány szavatossági hibáját csak 1982. október havában jelentette be, a szavatossági igények érvényesítésére előírt 60 nap alatt azonban igénybejelentés nem történt. Az első fokú bíróság által kirendelt szakértő akként nyilatkozott, hogy az állomány minőséghibája, illetőleg a tenyésztojások alacsony száma az átvételtől számított 60 napon belül felismerhető volt. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes követelése a Ptk. 311. §-ának (2) bekezdésében előírt határidő elmulasztása miatt elévült. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. Tévedett ugyanis az első fokú bíróság, amikor a felperes követelésének elévülését megállapította, ennek következtében pedig a tényállás kellő felderítése sem történt meg. A felperes ugyanis nem a Ptk. 305—306. §-aiban meghatározott szavatossági igényt érvényesített, hanem az alperessel kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés megszegése miatt az azzal összefüggésben és annak folyamányaként keletkezett kárának a megfizetésére kérte kötelezni az alperest (Ptk. 310. §). A felperes kártérítés jogcímén támasztott pénzkövetelésének elévülési ideje pedig a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében egy év. A jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint ugyanis ma már a hibás teljesítésen alapuló kártérítési követelések esetében az érvényesítésnek nem előfeltétele az, hogy a minőséghibát a jogosult a szavatossági jogok érvényesítésére előírt határidőn belül jelentse be. Minthogy pedig az nem vitatható, hogy a felperes a perbeli — állítása szerint — minőséghibás állományt 1982. július 28-án és 30-án vette át, a kártérítés iránti követelését pedig az 1983. május 27-én kelt keresetlevelében bíróság előtt is érvényesítette, követelése a fent kifejtettek értelmében nem évült el. Az első fokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a szükséges mértékű bizonyítási eljárást nem folytatta le, ezért a tényállás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, aminek következtében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az újratárgyalás során először azt kell tisztázni, hogy az alperes valóban megszegte-e a felperessel kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződést, és hogy a felperes ezzel összefüggésben ténylegesen károsodott-e. Természetesen az alperesnek — erre történő indítvány esetében — módot kell nyújtani arra, hogy a 14/1978. (III. 1.) 157