Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

az alperes fellebbezése részben alapos. A kirendelt szakértők között a károsodás tényének megítélésében lényeges eltérés volt, a Legfelsőbb Bíróság a fentiek figyelembevételével is arra a megállapításra jutott, hogy a kár összegét a könyvszakértői vizsgálat által kimutatott összegben nem lehet meghatározni, mert nem történt meg annak a bizonyítása, hogy a felperes ténylegesen értékesíteni tudta volna az alperes által értékesített mennyiséggel azonos nagyságrendben az Al. és A2. típusú berendezéseket. Az azonban nem kétséges, hogy a felperest bizonyos összegű kár az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben érte. Mindhogy pedig a kár összege pontosan nem számítható ki, a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése alapján általános kártérítés címén 50 000 Ft összegű kárnak a megfizetésére kötelezte az alperest, mert ez az összeg a felperes teljes anyagi kárpótlására alkalmas. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (1) bekezdése alapján a fentieknek megfelelően részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 915/1984. sz„ BH 1985/11. sz. 435.) 2. /. A szakcsoport által tiltott névhasználat útján elkövetett jogsértés következményei a szakcsoportot alapító szövetkezet terhére esnek [Ptk. 75. § (1) bek., 77. § (3) bek., 84. § (1) bek., 26/1981. (IX. 5.) MT sz. r. 1. § (1) bek., 3. és 12. §, 1984. évi IV. tv. (1) és (4) bek.]. II. A jogi személyek működési területének azonosságát vagy különbözőségét nem a székhelyüknek vagy telepüknek elhelyezkedése határozza meg [Ptk. 77. § (3) bek.]. (Legf. Bír. Gf. II. 30908/1984., BH 1985/11. sz. 436. L. 26. sorszám alatt.) 3. Az a gazdálkodó szervezet, amelynek tudnia kell, hogy a termékre a szállítási szerződés nem jött létre, ennek ellenére import útján szükségtelenül szerez be hozzá anyagot, nem tekinthető jóhiszeműnek, és nem érvényesíthet a Ptk. 6. §-a alapján kártérítési igényt [Ptk. 6. §, 216. § (2) bek., 339. §]. A felperes keresetében — cipőfelsőrészhez való importált textilanyagok átvételének megtagadása miatt — 1 666 001 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a felek között ezekre az anyagokra szállítási szerződés jött létre, azok átvételét tehát az alperes jogos ok nélkül nem tagadhatta meg. Azt is előadta, hogy kizárólag az alperes részére importálta a kérdéses anyagokat, ezek másirányú belföldi értékesítésére nincs lehetősége. Az alperes védekezése szerint a felek között a szállítási szerződés nem jött létre, mivel ő nem volt hajlandó elfogadni a felperes általános szerződési feltételeinek hatályát, a felperes viszont ragaszkodott ezeknek a szerződésbe való beépítéséhez. Előadta, hogy a kérdéses textilanyagokat a belkereskedelem csak úgynevezett penelope műanyagtalpra dolgozva kívánta forgalmazni, ezeket a talpakat ugyancsak a felperestől rendelte meg, a felperes azonban azokat—a külföldi szállítónál bekövetkezett tűzeset folytán előállt megsemmisülés miatt — nem tudta leszállítani. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek között a per tárgyát képező anyagokra nem jött létre szállítási szerződés. Szerződés hiányában az alperesnek nem keletkezett átvételi kötelezettsége, nem volt tehát kötelezhető a textilanyagok átvételére, illetőleg vételárának megfizetésére. Jogellenesség hiányában a felperesnek a Ptk. 339. §-ára alapított kártérítési igénye sem alapos. Vizsgálta a bíróság, hogy a Ptk. 6.§-a alapján megállapítható-e az alperes kártérítési felelőssége, és ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a cipőfelsőrészek átvételének megtagadása a penelope talpakra vonatkozó megrendelés lehetetlenülésével van szoros összefüggésben. A lehetetlenülés oka azonban nem az alperes, hanem — a kül13