Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

időt nem lehet eljárásjogi értelemben megszabott határidőnek tekinteni, e vonatkozásban tehát a Pp. rendelkezései nem irányadók. A fentiekre tekintettel az első fokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján — az indokolás megváltoztatása mellett — helybenhagyta, a marasztaló részét — fellebbezés hiányában — nem érintette. (Legf. Bír. Gf. I. 30 116/1982. sz., BH1984/2. sz. 68.) 182. A hibás teljesítéssel kapcsolatos kárszámla megküldése az elévülést megszakítja, de ennek hatálya csak a jogvesztő határidőn belül érvényesül [Ptk. 308. § (1) és (2) bek.]. Az alperes közreműködője útján a felperessel kötött szállítási szerződés teljesítéseképpen farostlemezeket szállított a felperesnek. A fuvarozó által felvett kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv szerint a takaróponyva nem megfelelő elhelyezése, vagyis rakodási hiba miatt a küldemény beázott és 89 db farostlemez tönkrement. A felperes a kiszolgáltatást követően az alperesnek a kárszámláját megküldte, amely felhasználhatatlan farostlemezek 9506 Ft ellenértékét tartalmazta. A kereset benyújtására 1979. szeptember 14-én került sor. Ebben a felperes 9506 Ft-nak és kamatának a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felek közösen kérték az első fokú eljárás felfüggesztését, mivel az alperes a fuvarozó MÁV, illetőleg a feladó vállalat ellen egy másik pert indított. Utóbb az alperes becsatolta az említett bíróság jogerős ítéletét, amellyel az e perbeli alperes keresetét mindkét alperessel szemben elévülés címén elutasította. Az alperes a jelen perbeli védekezésében ugyancsak elévülési kifogást emelt. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes keresete elévült. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy a szavatossági igényét hat hónapon belül már bejelentette, mert kárszámlát küldött neki. Ez a levél tehát félbeszakította az elévülést. A fellebbezés nem alapos. A felperes előadása szerint a szavatossági igényét alátámasztó okirati bizonyítékait, többek között a kárszámlát is 1978. augusztus 7-én küldte meg az alperesnek. Az alperes maga is azt adta elő, hogy a feladó elleni igényérvényesítéshez szükséges okirati bizonyítékokat 1978. augusztus 7-én megkapta. Ebből következik, hogy a felperes a követelését az elévülési időn belül [Ptk. 308. § (1) bek.] közölte az alperessel. A kárszámla csatolása az igényérvényesítést jelentette, ez pedig a bírósági gyakorlat szerint az elévülés megszakításához elegendő. Téves tehát az első fokú bíróságnak a felperes követelését elévülés miatt elutasító ítéleti rendelkezése. Az első fokú bíróság téves indokolással ugyan, de az alábbiak szerint ennek ellenére jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes keresetét. A Ptk. 308. §-ának (2) bekezdése értelmében a szavatossági jogok egyes esetekben a teljesítéstől számított egy évig érvényesíthetők. Ez a helyzet akkor is, ha a jogosult a szavatossági követelésének elévülését fizetési felszólítással megszakítja. Az egy éves határidő jogvesztő jellegű, amint arra a Ptk. 308. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata utal. A jogvesztő határidő viszont nem hosszabbítható meg. Ilyen körülmények között azt kellett megállapítani, hogy bár a kereseti követelés nem évült el, mert a felperes a fizetési felszólításaival a szavatossági igényének elévülését ismételten megszakította, de a joga 1979. április 18-án jogvesztés folytán elenyészett, vagyis emiatt az 1979. szeptember 14-én benyújtott keresete alaptalan volt. Ilyen körülmények között az első fokú ítélet megváltoztatására nincs törvényes ok. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alap151