Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

res jogellenességét megállapítva, a tisztességtelen versenycselekmény azonnali abbahagyására kötelezte őt. Az első fokú bíróság túlnyomó részben alaposnak minősítette a felperes kártérítési követelését is. Azt ugyanis a könyvszakértő egyértelműen megállapította, hogy a felperes 1983. évben a korábbi évhez viszonyítva lényegesen kevesebb elosztóberendezést tudott értékesíteni. Az ugyan nem kétséges, hogy az értékesítés mennyiségének csökkenését a beruházások korlátozása is eredményezte, az első fokú bíróság álláspontja szerint azonban az alperes által az 1983. évben eladott 11 116 db berendezést a felperes értékesíteni tudta volna, amely esetben 217 000 Ft összegű haszonra tehetett volna szert. Ezért az első fokú bíróság kötelezte az alperest ennek az összegnek a megtérítésére. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a termék a felperesétől eltérő csomagolásban került a forgalomba, az adattáblák színösszhatása szintén eltérő, az általa gyártott terméken pedig minden oldalnyíláson zárólap található, a felperes pedig oldallapok nélkül szállítja a berendezéseket. Utalt a továbbiakban arra is, hogy a felperestől eltérően a berendezéseket műanyagfóliába csomagolta, és minden egységen belül „Nem VIV termék" szórólapot helyezett el. Sérelmezte a kártérítésben való marasztalását is, hiszen a KERAVILL Vállalat akként nyilatkozott, hogy a felperes korábban a részére ilyen terméket nem szállított, ő tehát olyan piacon értékesített, ahol a felperes ez ideig nem voltjelen. A kirendelt műszaki szakértő a fellebezési eljárásban is fenntartotta az írásban előterjesztett szakvéleményét, és kijelentette, hogy álláspontja szerint az alperes gyártásával és forgalmazásával összefüggésben a felperes nem károsodott. A legfőbb ügyész képviselője az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebezés részben, csupán a kártérítés összegét illetően alapos. Lényeges gazdaságpolitikai cél fűződik ahhoz, hogy tisztességes eszközökkel megvalósuló gazdasági tevékenység eredményeként a gazdasági verseny kibontakozzék, monopolhelyzetbe egyik gazdálkodó szervezet se kerüljön. A tisztességes eszközökkel megvalósuló gazdasági tevékenységet a jog eszközeivel is védeni kell. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy egy gazdálkodó szervezet által szellemi és anyagi ráfordítások eredményeként kialakított, gyártmánykatalógusban közzétett terméket egy másik gazdálkodó szervezet leutánozzon, és azzal felépítésben és működésében egyező összetévesztésre alkalmas terméket állítson elő és forgalmazzon. A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául a kirendelt műszaki szakértő aggálytalan véleményét, amely szerint az alperes által gyártott Al. és A2. típusú tokozott elosztóberendezések műszaki szempontból és használati értékükre nézve azonosnak tekinthetők a felperes Al. és A2. típusú szekrényeivel, a két termék egymás helyettesítésére alkalmas, a kereskedelemben pedig az alperes által forgalmazott termékek is VIV-típusúként ismeretesek. Bár a csomagolás eltérősége és a szórólap elhelyezése tény, valamint néhány más lényegtelen változtatást az alperes eszközölt, mindez azonban nem befolyásolja azt a lényeges körülményt, hogy a két termék a piacon azonosnak tűnik, és a különbséget csak szakember által történő, egyidejűleg végrehajtott, tüzetes vizsgálat állapíthatja meg. Az 1923. évi V. tv. 1. §-a értelmében üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. Nem kétséges továbbá, hogy ugyanezen tv. 7.§-a értelmében az utánzás is tilos cselekménynek minősül. (Ugyanebben az értelemben rendelkezik az előbbi helyett időközben hatályba lépett 1984. évi IV. tv. 1. és 4.§-a.) Mindebből következik, hogy az első fokú bíróság helytállóan kötelezte az alperest tisztességtelen versenycselekménye folytán e magatartás azonnali abbahagyására. Alapos az első fokú bíróságnak az a döntése is, amely szerint szándékos magatartása folytán az alperest a kár megtérítésére is kötelezte. A kár összegét illetően azonban 12