Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján — az indokolás részbeni kiegészítésével — helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 215/1982. sz., BH 1984/9. sz. 364.) 159. Az akadály közlése nem mentesít a szerződésszegés következményei alól [7/1978. (II. 1.) MTsz. r.4 18. § (1) bek., 20. § (3) bek.]. (Legf. Bír. Gf. I. 30 511/1984. sz., BH 1985/8. sz. 319.) 160. Nem várható el a megrendelőtől a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan és raktározási költséget igénylő szállítmánynak a per befejezéséig való megőrzése, ha a szállító korábban nem kérte a maradvány átengedését [Ptk. 312. § (6) bek.]. A felperes és az I. r. alperes között létrejött szállítási szerződés alapján az I. r. alperes 80 db 50 kg-os zsákban összesen 4000 kg ragasztóport adott fel konténerben vasúti fuvarozásra a felperes címére. A szerződés szerint a teljesítés helye a rendeltetési vasútállomás volt. A rendeltetési állomáson a címzett a vasúttól árusérülést állítva kiszolgáltatás előtti vasúti kárjegyzőkönyv felvételét kérte, de az ezt üzemi okokra hivatkozva megtagadta. Ezt követően a címzett megbízásából a helyi VOLÁN Vállalat a címzett telepére szállította a konténert, s ott tanácsi megbízott jelenlétében megállapították, hogy 20 db zsák szakadt volt. Ebből 5 zsák teljesen szét volt roncsolva, és tartalma — 250 kg ragasztó — használhatatlanná vált. Erről tanácsi jegyzőkönyv készült, majd felvettek kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyvet is. Az eredménytelen felszólítás és felszólamlás után a felperes a keresetében 3825 Ft árukár és ennek kamata megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Az I. r. alperessel szemben hibás teljesítésre hivatkozott, a II. r. alperessel szemben pedig fuvarozás körében keletkezett kártérítést igényelt. Arra hivatkozott, hogy a II. r. alperes jogellenesen tagadta meg a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv felvételét, mert az átvevő árusérülést állított (VÁSZ 62. cikk 3. §). Az alperesek vitatták a felelősségük jogalapját, a kárösszeget azonban nem kifogásolták. Az első fokú bíróság az I. r. alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 3825 Ft-ot s ennek a kamatát. Kötelezte a felperest, hogy 8 napon belül a perbeli szennyezett 250 kg ragasztóanyagot adja át az I. r. alperesnek [Ptk. 312. § (6) bek.]. A II. r. alperessel szemben az ítélet rendelkező része döntést nem tartalmaz. Az első fokú bíróság az I. r. alperes marasztalását azzal indokolta, hogy az I. r. alperes bejelentette : a szennyezett ragasztó kiadása ellenében hajlandó annak ellenértékét a felperesnek megtéríteni. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében az első fokú ítéletet abban a részében támadta, amely a felperest a ragasztó kiadására kötelezte. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes ilyen kérelemmel a bírósághoz nem fordult, és a felpereshez intézett leveleiben sem hivatkozott erre. A fellebbezés alapos. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a rendelkezésre álló iratok, tárgyalási jegyzőkönyvek, az I. r. alperesnek a felpereshez írt levelei olyan igényt nem tartalmaznak, hogy az I. r. alperes a kifogásolt ragasztó kiadását kérné. A tanácsi jegyzőkönyv egyébként is hitelt érdemlően bizonyította, hogy a küldeményből 5 zsák teljesen szét volt roncsolódva. Ez tanúsítja, hogy ezeknek a zsákoknak a tartalma is szétesett. Figyelemmel a perértékre, a küldemény természetére s az ezzel járó raktározási nehézségekre, költségekre, valamint arra, hogy az I. r. alperes ilyen 139