Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

a keresetét a II. r. alperesre is kiterjesztette, mert az nem tüntette fel a jótállási jegyen a gyártómű megnevezését, ezzel ő is közrehatott a kár keletkezésében. A felperes az eljárás során a keresetét 13 225 Ft-ra leszállította, mert elismerte, hogy a bútor kijavítása esetén a különbözeti összegű költség merült volna fel. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a R.-ből, illetőleg a 4/1976. (VI. 7.) KipM—BkM számú együttes rendelet 5.§-ának (1) bekezdéséből következőleg a jótállási jegyen a termelő, illetőleg a forgalomba hozó gazdálkodó szervezet köteles a gyártó nevét feltüntetni. Ez az adott esetben nem történt meg. A II. r. alperes a védekezésében nem vitatta, hogy a jótállási jegyen a gyártómű megnevezése nem volt feltüntetve. Véleménye szerint azonban ezt a hiányosságot az I. r. alperesnek a vásárlói kifogás jelentkezésekor észlelnie és vele szemben kifogásolnia kellett volna. Az első fokú bíróság az I. r. alperest a módosított kereset szerint marasztalta, a II. r. alperes elleni keresetet pedig elutasította. Az első fokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, és az ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a vele szemben indított kereset elutasítását, másodlagosan pedig kármegosztás alkalmazását kérte. Álláspontja szerint a R. 10. §-a (1)—(4) bekezdésének értelmezése esetén a jótállási jegy hiányossága miatt keletkezett kárt a II. r. alperesnek kellett volna viselnie. A fellebbezés nem alapos. Az I. r. alperes a kereset vele szemben történő elutasítását, illetőleg a kármegosztást azon a címen kérte, hogy egyrészt a felperes a bútort nem minőségi bizonyítványnyal szállította, másrészt, hogy a II. r. alperes nem gondoskodott a jótállási jegy megfelelő kitöltéséről. Az I. r. alperesnek ez az érvelése téves. A minőségi bizonyítványt, amelyet a gyártók a bútorok hátoldalára vagy aljára ragasztva továbbítanak, a vásárló már nem köteles megőrizni, ezért önmagában az a körülmény, hogy az a vásárlói kifogás bejelentésekor nem volt meg, a felperes jogellenes magatartásaként nem értékelhető. A minőségi bizonyítvány ekkor mutatkozó hiánya ugyanis nem bizonyítja, hogy a felperes a bútort a II. r. alpereshez is minőségi bizonyítvány nélkül szállította. Tehát a felperes keresete nem volt közrehatás címén elutasítható, illetőleg nincs jogszabályi alapja a felperes és az I. r. alperes közötti kármegosztásnak [Ptk. 340. § (1) bek.]. Az I. r. alperes a II. r. alperessel nincs jogviszonyban, vele szemben az I. r. alperes — a R. 10. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján — csak szerződésen kívül okozott kár megtérítése címén indíthatott keresetet. Ez a kereset viszont azért nem alapos, mert a 19/1972. (XI. 28.) BkM—KGM—KipM—KkM—NIM számú, valamint a 17/1977. (VIII. 17.) BkM—KGM—KipM—KkM—NIM számú, továbbá a 3/1978. (III. 1.) BkM—KGM—KipM—KkM—NIM számú együttes rendeletekkel kiegészített, illetőleg módosított R. 10.§-ának (1) bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy a szabályosan kiállított jótállási jegynek mit kell tartalmaznia. E felsorolásban a gyártómű megnevezése nem szerepel. Az ilyen jótállási jeggyel rendelkező vásárló tehát szabályos okirattal követelheti a garanciális javítás elvégzését, és a II. r. alperes sem tehető felelőssé azon a címen, hogy a R. 10. §-ának (3) bekezdése alapján viselni köteles a jótállási jegy szabálytalan kitöltésének következményeit. Ilyen körülmények között a II. r. alperes sem volt kötelezhető kártérítésre, illetőleg a keletkezett kár akárcsak részleges viselésére. Az első fokú bíróság egyébként helyesen értékelte az I. r. alperes gondatlan magatartását mind a gyártómű felkutatásában, mind a jogszabályban a javítás elvégzésére biztosított időtartam eredménytelen elteltében. Mindezek alapján az első fokú ítéletet 138