Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

számú rendelet nem ad egyoldalú elállási jogot a szállítónak, ezért az alperes levele nem tekinthető elállásnak, hanem ez a szerződés részbeni lehetetlenülésének bejelentése. Téves azonban az az alperesi érvelés, hogy csak 780 garnitúrára jelentette be teljesítési képtelenségét. A felek között ugyanis a szállítási szerződés készregyártott, vagyis felületkezelt garnitúrákra jött létre, pedig ilyeneket az alperes megfelelő gyártóberendezés hiányában egyáltalában nem tudott gyártani. A felperes viszont nem volt köteles felületkezeletlen garnitúrát átvenni. Nem volt elfogadható az az alperesi érvelés sem, hogy a felperes idő előtt és igen magas áron eszközölt fedezeti vételt. A szerződés lehetetlenülésének bejelentése után ugyanis a felperes már köteles volt exportszerződése gyártási fedezetéről gondoskodni, annál is inkább, mert a külföldi megrendelő a szerződés stornírozásához nem járult hozzá, azt tehát a nagyobb károk elhárítása érdekében teljesíteni kellett. Mivel az alperes a fedezeti vételek során elfogadottnál alacsonyabb egységárra vonatkozóan nem tett ajánlatot, nem sérelmezheti, hogy a felperes a piaci árviszonyoknak megfelelően 3000, illetve 3200 Ft-os egységáron szerezte be az alperes által le nem gyártott garnitúrákat. Az összegszerűségre vonatkozó alperesi kifogások sem alaposak. Az a körülmény ugyanis, hogy a fedezeti vétel útján beszerzett garnitúrák kiszállításakor a francia frank árfolyama megváltozott, és ezáltal a felperes a kerti garnitúrákat külföldön számára kedvezőbb feltételekkel értékesíthette, mintha azokat az alperes a szerződéses határidővel leszállította volna, nem ad alapot az alperest terhelő kártérítés összegének csökkentésére. A felperest ugyanis azáltal érte kár, hogy nem az alacsonyabb beszerzési áron juthatott hozzá a garnitúrákhoz, hanem azokat az alperes szerződésszegése miatt magasabb áron volt kénytelen beszerezni. Kára a két beszerzési ár közötti különbözet; ezt a kárt nem érinti az, hogy a külkereskedelmi értékesítés során a felperes milyen hasznot tudott realizálni. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 391/1980. sz., BH 1982/2. sz. 55.) 155. A dolog természetbeni kiadására irányuló követelést felváltó pénzkövetelés elévülési ideje akkor kezdődik, amikor a jogosult értesül a természetbeni kiszolgáltatás lehetetlenüléséről [Ptk. 196. § (1) bek., 324. § (1 )bek., 355. § (1) bek., 361. § (2) bek., (Legf. Bír. Gf. I. 30 954/1985. sz., Bács-Kiskun M. B. G. 40 032/1985. sz., BH 1986/7. sz. 284. — L. 175. sorszám alatt.) 156. /. A lakásokat érintő hibák esetében a kivitelezőtől követelt kötbér alapja nem lehet több, mint a lakások, illetve az épület rendeltetésszerűen nem használható részének ellenértéke [7/1978. (II. 1.) MT sz. r.4 59. § (1) bek. b) pont]. II. Az építmény hibáinak kijavításával felmerült költségek megtérítése iránt a tervezővel szemben támasztott követelés kártérítési igény (Ptk. 310. §). Az első fokú bíróság a felperes módosított keresetének részben helyt adott, és az I. r. alperes kivitelezőt az 1979. évben átadott lakóépület egyes hibáinak kijavítására kötelezte. így 1983. június 20-i határidővel a lakások közötti áthallás és az RGL válaszfalak repedéseinek megszüntetésére a 15 napos határidővel patkányfogórács elhelyezésére azzal, hogy az utóbbi költségének 50%-át a II. r. alperes tervező köteles 364. §). 1.7.5. A szerződésszegés közös szabályai 135