Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

megtéríteni. Ezen felül az I. r. alperest a hibás teljesítés miatt 588 000 Ft kötbér meg­fizetésére és 3500 Ft perköltség megtérítésére kötelezte, a felperes ezeket meghaladó keresetét pedig elutasította. A marasztalás részben elismerésen, részben szakértői véleményen alapult. A kötbért illetően a bíróság a felperes által megjelölt 7 000 000 Ft-os kötbéralapot vette figyelembe, ennek 12%-ában határozta meg a kötbért, ezt azonban 30%-kal mérsékelte. Az I. r. alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet részben meg­változtatta, így a hangáthallásokat okozó hibák kijavítására 5 hónapos határidőt állapított meg, a II. r. alperest az összes kijavítási költség 50%-ának a viselésére köte­lezte, és az alpereseket fejenként 1750 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, de helyben­hagyta a kötbérre vonatkozó rendelkezést. Ezt azzal indokolta, hogy a kötbéralap helyesen az egész épület értéke, és az I. r. alperes terhére megállapított kötbér összege ennek megfelel. A mindkét ítélet ellen az összegszerűség vonatkozásában megalapozatlanság címén emelt törvényességi óvás alapos. A kötbéralap meghatározásánál a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 59.§-a (1) bekez­désének b) pontját kell alkalmazni. E jogszabály értelmében a kötbér alapja a szol­gáltatás ellenértéke, illetve ha a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű haszná­latát nem akadályozta, a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használható részének ellenértéke. A lakásokat érintő hibák esetében tehát a kötbér alapja sem lehet több, mint a lakások, illetve az épület rendeltetésszerűen nem használható részének az ellenértéke. Ezek miatt mind az első, mind a másodfokú ítéletnek kötbérre és az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezései megalapozatlanok, el kellett tehát rendelni e részeiben a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát. Az új eljárásban az előbbiek szem előtt tartásával tisztázni kell a kötbéralapot és a kötbér mértékét, ez utóbbit az esedékessé válás szabályainak alapulvételével. Figyelembe kell venni, hogy — amint erre a fellebbezési ítélet ellentmondásosan ugyan, de rámutatott — a kijavítási igény az I. r. alperes figyelmeztetési kötelezett­ségének elmulasztásán alapult, s ez kártérítési kötelmet eredményezett. A II. r. alperes ellen kijavítási költségek megtérítése iránt támasztott követelés szintén kár­térítési igény (Ptk. 310. §). Az Elnökségi Tanács határozata a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésén alapszik. (Eln. Tan. G. törv. 31 295/1983. sz., BH 1984(8. sz. 318.) 157. A kötbérnek az azt meghaladó kárösszegbe való betudása szempontjából a különböző szerződések megszegéséből eredő követelések nem vonhatók össze [7/1978. (II. 1.) MTsz. r.418. §(1) bek., 20. § (1) és (2) bek., Ptk. 246. § (2) bek.]. A felperes a keresetében 515 475 Ft minőségi kötbér és 37 240 Ft kártérítés fize­tésére kérte kötelezni az alperest azon az alapon, hogy egyrészt az általa szerződés alapján szállított TEROTEX alvázvédő massza minőségi hibájával összefüggésben ilyen összegű kára merült fel, másrészt a későbbi szállítások a csatolt közös jegyző­könyvek szerint hibásak voltak, a massza sok idegen anyagot tartalmazott. Az alperes az 1979. évben 290 tonna alvázvédő masszát szállított, ennek kifizetett ellenértéke alapján követelte a felperes a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 20. §-a (1) bekezdése és (2) bekezdésének c) pontja alapján a minőségi kötbért. A közös egyeztetésről felvett jegyzőkönyvben foglaltak alapján a felperes a kere­setét 51 352 Ft minőségi kötbérre és 36 653 Ft kártérítésre leszállította. Az első fokú tárgyaláson, amelyen a felperes nem jelent meg, az alperes az 51 352 Ft-ra elismerő nyilatkozatot tett, ennek alapján őt az első fokú bíróság ennek az ösz­136

Next

/
Oldalképek
Tartalom