Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

142. Naposbaromfira vonatkozó jótállás esetén a károsodás tényének és összegszerűségének bizonyítása a megrendelőt terheli, azt azonban a szállítónak kell bizonyítania, hogy a garantált eredmény elmaradása az átadás után felmerült okoknak, így a hiányos tartási és takarmányozási körülményeknek a következménye [Ptk. 248. § (3) bek.]. I A felek 5 évre szóló mezőgazdasági termékértékesítési szerzó'dést kötöttek húshibrid naposcsibe szállítására. A szerződés tárgya ép, egészséges, 24 óránál nem idősebb, még nem etetett, 36 gramm átlagsúlyú, de 33 grammnál nem könnyebb, a fajta jellegének legjobban megfelelő küllemű, betelepítésre alkalmas húshibrid naposbaromfi volt. A szerződésben előírt tartási feltételek megtartása esetére az alperes felelősséget vállalt azért, hogy az állomány 1 kg élősúlyra vetített, 2,30 kg-ot meg nem haladó takarmányfelhasználás mellett 54 napos korra, 1,45 kg átlagsúlyt ér el. Az alperes felelőssége arra is kiterjedt, hogy az állományban a nevelési időszak végéig az elhullás és kényszervágás nem haladja meg az átlagos mennyiség 2%-át; vállalta azt is, hogy a szerződésben jelzett mennyiségen felül annak 2%-át térítésmentesen adja át a felperesnek. Ez a 2%-os többlet az esetleges minőséghibás és a fuvarozás során elhullott csibék vagy egyéb veszteség miatt csökkent mennyiség fedezetéül szolgált. A felek megállapodtak abban is, hogy az átadás-átvétel — jegyzőkönyv felvétele mellett — az alperes keltető üzemében történik. Az alperes évenként 154 000 db TETRA B fajtájú húshibrid naposcsibe szállítását vállalta. Az alperes a perrel érintett időszakban összesen 105 300+2% = 2100 naposcsibét adott át a felperesnek. A csibék átvételénél tett közös megállapításokat a jegyzőkönyvek tartalmazzák. A felperes a csibéket részben az 1. számú, részben pedig a 2. számú telepén helyezte el. A telepítést követően mindkét telepen jelentős elhullások történtek, ezért a felperes mind a négy állományból csirketetemeket küldött be a tájegységi állategészségügyi intézetbe. A felperes az első szállítmánnyal kapcsolatban levelében kifogásolta az alacsony átlagsúlyt, jelezte az elhullásokat, és közölte az állategészségügyi intézet vizsgálati eredményét, végül kilátásba helyezte a kártérítési igényének esetleges érvényesítését. Kicserélést azonban nem kért. E közlés nyomán a felek közös jegyzőkönyvet vettek fel, az elhullások okát nem jelölték meg, az alperes azonban utalt több tartási hiányosságra. Ilyen előzmények után a felperes keresetében az alperest kártérítés címén 350 438 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Kárigényének jogalapját a Ptk. 310.§-ára, a 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet 17. §-ának (1) bekezdésére alapította, összegszerűségét pedig a teljes állomány garantált súlyra való felnevelése esetén elérhető árbevétel és a hibás teljesítés folytán ténylegesen elért árbevétel között mutatkozó különbözetben jelölte meg. Az alperes elévüléssel és érdemben is védekezett. Szerinte az igényt a csibék átvételétől számított 6 hónapon belül kellett volna keresettel érvényesíteni, egyébként pedig a perbeli csibék minősége és a kár között nincs okozati összefüggés. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes hibás teljesítéssel összefüggő kártérítési igényt érvényesített az alperessel szemben, így reá hárult a perben annak a bizonyítása, hogy az alperes megszegte a szerződést, és ezzel kárt okozott. A felperest terhelte volna a perben annak bizonyítása, hogy a 4%-ot kitevő 4200, valamint a 2624 csibe elhullásából adódó kárért az alperes helytállni tartozik. Ezt azonban a per anyaga, így különösen az 1—10 nap alatt, illetve a nevelési időszak végéig elhullott állatok száma, a hullavizsgálati leletek tar122