Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

az alperest. Nem fogadható el ugyanis az együttműködési kötelezettségnek olyan kiterjesztő' értelmezése, amely szerint ha a felperes a megállapodásból reá háruló feladatokat (a beszedési megbízás benyújtását) nem teljesítette, akkor azt — a megállapodás módosítása nélkül is — pótolnia kell az alperesnek. A fizetési határidő lejártakor a felperes észlelte, hogy az ellenszolgáltatást nem kapta meg, továbbá azt is, hogy annak oka nem az alperes kifogása volt. Ennek ellenére a felperes a követelés beszedésével általa állítólag megbízott pénzintézettől nem kért felvilágosítást, a beszedési megbízását nem ismételte meg, és nem kezdeményezte az alperesnél a fizetés módjának megváltoztatását sem, hanem a követelés behajtása iránt az alperes ellen bírói úton lépett fel, holott a perre a kifejtettek miatt az alperes nem adott okot. A 287 200 Ft ellenszolgáltatást ugyanis az alperessel szemben — a csatolt záróegyenleg szerint a pénzforgalmi számláján levő 65 559 704 Ft fedezetet tekintve — a felperes a bírói út mellőzésével a megállapodás szerinti módon, határidős beszedési megbízással sikeresen érvényesíthette volna. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, a felperes keresetét a kamatkövetelésre nézve elutasította (Legf. Bír. Gf. I. 30 584j1982. sz., BH 1984/1. sz. 25.) 118. A tévesen átutalt Összeget birtokában tartó gazdálkodó szervezet arra az időre is kamatot köteles fizetni, amely alatt a jogosult a felek megállapodása szerinti, átutalást helyettesítő beszedési megbízás benyújtásával késlekedett [Ptk. 301. § (1) bek.]. (Legf. Bír. I. 30 203(1984. sz., BH 1985j8. sz. 317. — L. 121. sorszám alatt.) 119. Ha a kötelezett fizetési késedelembe esik, arra a napra is kamatot kell fizetnie, amelyen teljesített [1960. évi 11. sz. tvr. 3. § (3) bek., Pp. 103. § (5) bek., 408/1976. MNB Tájékoztató 1/33. pont]. Az első fokú bíróság a felperes kérelmére fizetési meghagyást bocsátott ki késedelmi kamat megfizetésére. Az alperes az ellentmondásában a követelés elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a felperes részére még a pert megelőzően az annak öt különböző számlájában követelt összeget késedelemmel fizette meg, de egyúttal a késedelmi kamatot is megfizette. Állítása szerint azonban a felperes a lejárat napjára is követelt tőle késedelmi kamatot, ezért ő a késedelmi kamat összegéből mind az öt számlánál egy-egy napra jutó késedelmi kamatösszeget levont. Az első fokú bíróság az alperest a késedelmi kamat részbeni megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes a késedelmi kamat összegét tévesen számította ki. A felperes ugyanis a lejárat napját is a késedelmes napok közé számította, pedig a Pp. 103. §-ának (5) bekezdése szerint erre a napra késedelmi kamat még nem követelhető. Ezért a bíróság a késedelmes napok számából tételenként egy-egy napot levont és csak a különbözet megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperesnek az eredeti keresete szerinti marasztalását kérte. A fellebbezés alapos. A felperes a perben különböző számlák késedelmes kifizetése miatt az alperes által tételenként levonásba helyezett egy-egy napra jutó késedelmi kamat összegét követelte. Az alperes az egy-egy napra jutó arányos késedelmi kamat összegének kifizetését azért tagadta meg, mert álláspontja szerint a felperes a lejárat napjára is követelt késedelmi kamatot, amelyre azonban kamatfizetési kötelezettsége nem állt fenn. Állításának igazolása végett csatolta a felperes levelét. E levélből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes nem a számla lejártának napjára, hanem az alperes 100