Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

teljesítésének a napjára követelte a késedelmi kamatot. A Pp. 103. §-ának (5) bekezdése szerint a határidő az utolsó nap végével jár le. Ez ugyan eljárásjogi rendelkezés, de hasonló elv nyilvánul meg a Pík. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. sz. tvr. 3. §-ának (3) bekezdésében is. A 408/1976. MNB tájékoztató 1/33. pontja azonban mindössze azt mondja ki, hogy a teljesítést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a kötelezett bankszámláját megterheli. Ebből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a teljesítés napjára kamat nem követelhető, éppen azért nem, mert a fizetési késedelem annyi napon át tart, ahány nappal későbben történik meg a fizetés a határidő utolsó napjához (a lejárat napjához) képest. Minthogy tehát az alperes pénz kifizetésével késedelembe esett, arra a napra is kell késedelmi kamatot fizetnie, amelyen teljesített. Sem jogszabály, sem az említett tájékoztató nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a késedelemben levő kötelezettnek amennyiben a fizetési határidő lejártát követően teljesít, a teljesítés napjára ne kellene késedelmi kamatot fizetnie. Ha ugyanis a teljesítés csak egy napi késedelemmel történik meg, úgy erre a napra kell késedelmi kamatot fizetni. A fentiek következtében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 381/1980. sz., BH1981/ll. sz. 464.) 120. Nem terheli késedelmi kamat a kötelezettet, ha a tartozása kiegyenlítése azért történt késedelmesen, mert a jogosult a számla ellenőrzéséhez szükséges bizonylatot nem kellő időben juttatta el a kötelezetthez ÍPtk. 303. § (2) bek. c) pont, 306j1980. PM VI. sz. közlemény II. 1.1. és 5. pont]. (Legf. Bír. Gf. V. 30 953'/1981. sz., BH 1983/8. sz. 327.) 1.7.2. A jogosult késedelme 121. A tévesen átutalt összeget birtokában tartó gazdálkodó szervezet arra az időre is kamatot köteles fizetni, amely alatt a jogosult a felek megállapodása szerinti, átutalást helyettesítő beszedési megbízás benyújtásával késlekedett [Ptk. 301. § (1) bek.]. A jogosult kérelmére 2965 Ft összegben kibocsátott fizetési meghagyást a kötelezett ellentmondással támadta meg. Az ellentmondás folytán perré átalakult ügyben a felperes a keresetét arra alapította, hogy jogerős fizetési meghagyás alapján 1983. július 29-én azonnali beszedési megbízással 245 776 Ft-ot érvényesített az alperes, és ugyanezen összeget 1983. július 21-én tévedésből átutalta részére. A 245 776 Ft kifizetése tehát kétszer történt meg. A jogosulatlanul kifizetett összeg visszafizetésére 25 nap késedelemmel került sor, erre az időszakra pedig az alperes 2965 Ft késedelmi kamatot köteles fizetni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a 245 776 Ft kifizetése kétszer történt meg, a tévesen átutalt összeg visszafizetésének elhúzódása azonban a felperes késedelmes ügyintézésének a következménye, ezért késedelmi kamatot nem követelhet. A felek ügyintézői telefonon megállapodtak, hogy a felperes „fizető átutalása helyett" elnevezésű beszedési megbízást nyújt be, erre azonban csak 25 nap múlva került sor. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint nem volt tisztázható, hogy a felek ügyintézői miben állapodtak meg. A felperes mulasztott, amikor a tévesen átutalt összeg visszafizetése érdekében az azonnali beszedési megbízást haladéktalanul nem nyújtotta be. A saját mulasztására jogot nem alapíthat, és késedelmi kamatot nem követelhet. 101