Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)
szerződő felek a haszon meghatározott százalékában állapíthassák meg, de az a körülmény, hogy a ráfordításokat is a haszonnal azonos arányban felosztották, azt mutatja, hogy jogviszonyukban a közös gazdálkodás a közös kockázat, vagyis az egyszerű társulás elemét is szerződési feltétellé tették [1970. évi 19. sz. tvr. 1. § (2) bek., 5. §], lényegében tehát vegyes típusú szerződést kötöttek. A bírósági gyakorlat szerint a vegyes vagy atipikus szerződésekkel kapcsolatos vitákat a szerződések közös szabályai, valamint a jelleg szempontjából legközelebb eső és a törvény által szabályozott típusra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megoldani (PK 94. sz. állásf.). Ebből következik, hogy az adott esetben bár a felek sajátos polgári jogi viszonya a nevesített szerződéstípusok egyikébe sem illeszthető be, a bizományi szerződéstípusra meghatározott rendelkezések megfelelő alkalmazásának megvizsgálásától sem lehet eltekinteni. Emellett jelentős azonban, hogy a felmondás vitatott kérdésében a szerződések közös szabályai (Ptk. 321. §) nem teljesen egyeznek a bizományi szerződésre vonatkozó különös szabályokkal [Ptk. 512. §, 11/1969. (VIII. 17.) BkM sz. r. 11. §], viszont a felek szerződési kikötésével összhangban állnak. A 11/1969. (VIII. 17.) BkM sz. rendelet 11. §-a szerint a bizományi szerződés a kikötött idő elteltével megszűnik. Egyébként a szerződést az eddig nem értékesített áruk tekintetében a megbízó azonnali hatályú felmondással, a bizományos pedig 15 napos felmondási idővel megszüntetheti. Ez a rendelkezés megfelel a Ptk. 512. §-ában foglalt szabályozásnak annyiban, hogy mind a megbízó, mind a bizományos felmondási jogát külön feltételekhez köti; különbözik viszont többek között abban, hogy a Ptk. az adásvételi szerződés megkötése előtt, tehát a bizományi szerződés teljesítését megelőzően engedi a megbízó azonnali hatályú felmondását, illetve hogy a Ptk. szerint a felmondási jog korlátozása vagy kizárása semmis. A felek azonban a szerződésben mind a megbízó, mind a bizományos javára hathónapos felmondási időt kötöttek ki. A „megbízó" felmondási jogának — a Ptk-val egyezően — az adásvételi szerződés megkötése előtti időhöz kapcsolása nem lett volna célszerű, mert a felek között létrejött szerződés tárgya nem adásvételi szerződés megkötése, hanem — egyéb feladatok mellett — adásvételi szerződések megkötésének sorozata volt, vagyis a felperes (a bizományi konstrukcióban bizományos) mindkét fél érdekében álló folyamatos kereskedelmi tevékenységet vállalt. Éppen ezért megállapítható, hogy az ilyen jellegű jogviszonyoknál — hacsak a felek eltérően nem rendelkeznek — a felmondásra nem a Ptk. 512. §-a irányadó. Megállapítható az is, hogy a felek között létrejött szerződésnek a felmondásra vonatkozó feltétele a 11/1969. (VIII. 17.) BkM sz. rendelet 11. §-ában foglaltakhoz képest nem tartalmaz korlátozást, mert ez a rendelet csak a kikötött határidőig nem értékesített áruk tekintetében rendelkezik a felmondás jogosultságáról. A szerződés közös szabályai pedig nem határozzák meg a felmondás kikötésének feltételét és a felmondási idő tartamát [Ptk. 321. § (1) bek.]. Mindezekre tekintettel a feleknek a felmondási idő tartamára vonatkozó megállapodását érvényesnek kell tekinteni. Ez a szerződési feltétel gazdasági szempontból is kedvező, mert az ilyen jellegű jogviszonyoknak azonnali hatályú vagy rövid határidőre történő felmondási jogosultsága esetén az ellenérdekű félnek nem lenne lehetősége megfelelő intézkedéseket tenni 92