Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)
az árukészlet megóvása, elhelyezése, más irányú forgalmazása, a lakosság ellátásának megfelelő biztosítása stb. érdekében, s ez esetenként az ellenérdekű felet indokolatlan többletköltségek viselésére kényszeríthetné, sőt ellátási zavarokhoz is vezethetne. Ilyen szempontokat tart szem előtt a 11/1969. (VIII. 17.) BkM sz. rendelet, sőt a Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése is, amikor úgy rendelkezik, hogy folyamatos megbízási jogviszonynál a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak. Ennek olyan szempontból is jelentősége van, hogy a bizomány a megbízás különös válfajának tekinthető. A Ptk. 321. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a felmondás nem azonnali hatályú, a szerződésben meghatározott felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad. Az alperes nem azonnali hatállyal mondott fel, és nem vette figyelembe sem a felmondási határidőt, sem azt, hogy a felmondás a szerződés értelmében ,,az év induló napjára" szólhat. A felperes ennek ellenére a felmondást kárigényének érvényesítése mellett elfogadta. Az alperes tehát a szerződést megszegte. Az ebből eredő kárt a Ptk. 318. §-ának alkalmazásával, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. Az okozott kár összegét az első fokú bíróság a szakértő aggálytalan véleménye alapján állapította meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 560/1973. sz., BH 1974/4. sz. 170.) 176. A felmondással a vegyes jellegű szerződésnek a nevesített (megnevezett) szerződéshez kapcsolódó, azzal összefüggő részei is megszűnnek [Ptk. 462. §, 466. § (1) és (2) bek., 507. §, 510. §, 512. § (1) bek.]. A felperes külkereskedelmi vállalat 1973. június hónapban átvételre felajánlott az alperesnek egy vasipari ktsz-nél tárolt vaskerítést és vaskapukat, amelyek külkereskedelmi exportcélú szerződés nem teljesítése miatt visszamaradtak. A felek képviselői az átvételre felajánlott árut a ktsz telepén megtekintették úgy, hogy a felhalmozott nagy mennyiségű áruból mintegy 10 db-ot a rakatok tetejéről a ktsz dolgozói leemeltek, és ezeket a felek közösen megvizsgálták. Az így megtekintett árut az alperes a belföldi fogyasztók részére értékesíthetőnek találta. Ezért az 1973. június 11-én készített „Emlékeztető"-ben azt az ajánlatot tette, hogy a mintegy 3,5 millió forint értékű készletet letétbe tudná átvenni; a letétbe átvett árut értékesítené s a vételárral elszámolna. Ezt követően 1973. július 6-án a felek megkötötték a letéti szerződést, amelyben az alperes mint letéteményes vállalta, hogy a vidéken levő vaskerítést és kapukat 1973. július 16-áig telepeire szállítja, ott azt mint idegen tulajdont külön kezeli, illetve őrzi, egyúttal annak értékesítését megkezdi, az értékesített áru kölcsönösen megállapított ellenértékét havonta a letevőnek átutalja. Mindezeket a kötelezettségeket a letéteményes ellenszolgáltatás nélkül vállalta. A szerződésben azt is meghatározták, hogy a végső elszámolást 1974. január 31-én végzik el, és a letéteményes az esetleg el nem adott áru ellenértékét ebben az időpontban kifizeti. Az alperes 1973. július 12-én telexben és az igazoló levélben „véleményeltérést" jelentett be. Közölte, hogy a szabványtól eltérő tulajdonságok miatt az elszállítani megkezdett vaskerítések és vaskapuk hibásak, ezeket felhasználás előtt újra meg kell munkálni. Kérte a szerződés módosítását úgy, hogy a megmaradó árut 1974. január 31-én nem veszi át készletre. Azt is közölte, hogy ha a kérésének a felperes nem tudna eleget tenni, a letéti szerződéstől eláll. Ezt követően az alperes 1974. július 27-én és augusztus 1-én kelt telexben a felperesnél a közös szakértői szemle meg93