Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

való beérkezését. A felperes által a fellebbezés kiegészítéseképpen becsatolt iratokból és az alperes nyilatkozatából sem vonható le az a következtetés, hogy az alperes az okiratokat kézhez vette. A felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet 1974. január 4. napján nyújtotta be az első fokú bírósághoz, amely az 1974. január 9-én kelt fizetési meghagyásában felhívta a kötelezett alperest, hogy a felperes követelését 8 napon belül fizesse meg. Figyelemmel a kétnapos vélelmezett postai kézbesítési időre is [GKT 4/1973. sz. állásfoglalás], az alperes fizetési kötelezettsége, illetőleg késedelme legkésőbb 1974. január 19-én beállott. E naptól kezdődően az alperes késedelmi kamatot is köteles fizetni a felperes követelésének 1974. február 6án történt kiegyenlítéséig. A fizetési meghagyás kézbesítése folytán ugyanis megdől az alperesnek az az előadása, hogy nem állott rendelkezésére olyan okirat, amelynek alapján a fizetést teljesíthette volna [Ptk. 302. § b) pont, 303. § (3) bek.]. A kézbesített fizetési meghagyást olyan megintésnek, fizetésre való felszólításnak kell tekinteni, amely a kötelezett fizetési késedelmét megalapítja [Ptk. 298. § b).pont]. Az alperes az áru átvételét nem tagadta, de fizetési kötelezettségének a fizetési meghagyás ellenére sem tett eleget, csupán a felperesi előkészítő irathoz csatolt számlamásolat alapján fizetett. A fentiek szerint 1974. január 19-től az alperes már fizetési késedelemben volt, ezért a késedelem időtartamára köteles kamatot fizetni. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróságnak a felperes kamat iránti keresetét elutasító rendelkezését részben megváltoztatta és az alperest a fentiek szerint megállapított késedelem időtartamának megfelelően kamatfizetésre kötelezte. (Legf. Bír. Gf. 1. 30 724/1974. sz., BH 1975/5. sz. 233.) 134. Az elszámolási utalvány — alakilag vagy tartalmilag — helytelen kiállításának vagy a megbízottként eljáró pénzintézet téves közlésének következményei az utalványt kiállító vállalatot terhelik [Ptk. 280. § (1) bek., 301. §, GKT 51/1973. sz.]. Az alperes vevő azt sérelmezte a fellebbezésében, hogy a felperes eladó keresete alapján az első fokú bíróság a vételárnak 1973. szeptember 25-től járó kamatai és az eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Előadása szerint nem volt fizetési késedelemben és a perre okot sem szolgáltatott, mert az általa kibocsátott elszámolási utalvány kifizetését fedezethiány nem akadályozta, és ha az utalványt a bank más okból — alaki vagy számszaki kitöltési hiba miatt — nem fizette ki, ez a felperes hibás utalványkitöltésének a következménye. Az alperes kész és képes is volt a fizetésre, de ha ez mégis késett, ez a felperes hibájából következett be, és emiatt a perlés is alaptalan. Becsatolta a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának 1973. november 26-án kelt nyilatkozatát, amely szerint az utalvány visszautasítása nem fedezethiányon, hanem valamilyen alaki, illetve számszaki hibán alapult. — A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak. Tény az, hogy az utalvány kibocsátója szerint illetékes bankfióknak a felpereshez intézett és az elszámolási utalványt visszautasító, 1973. szeptember 27. napján kelt előrenyomtatott szövegű levele félreérthető, mert abban a visszautasítás három felsorolt oka közül — amelyekből a levélűrlap szövege szerint a nem kívánt rész törlendő — csupán „a függőben tartási határidő lejárt" ok van törölve, „a kötelezett a fizetési határidőben nem nyilatkozott" és a „fedezethiány miatt nem teljesíthető" szövegek nincsenek törölve, tehát 78