Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

ezek minősülnek a visszautasítás érvényes okainak. Ezért a felperes nem járt el jogtalanul, amidőn az elszámolási utalvány kifizetésének a hivatalos értesítésben megjelölt okokból történt megtagadása miatt követelését 1973. október 25-én fizetési meghagyással érvényesítette. Ebből a szempontból közömbös, hogy a bankfiók a fellebbezéshez csatolt, 1973. november 26-i nyilatkozata szerint a fizetés megtagadásának oka nem fedezethiány, hanem az elszámolási utalványnak valamilyen alaki vagy számszaki hibája volt. A bank ugyanis az adott esetben az alperesnek mint az elszámolási utalvány kibocsátójának a megbízottjaként járt el, tehát tévedése is az alperes terhére esik. Ha pedig a fizetés megtagadása az utalvány alakilag vagy számszakilag ma már nem tisztázható hibás tartalmán alapult, ezért ugyancsak az alperes mint kibocsátó a felelős, mert ő köteles a bankhoz intézett utalványt kiállítani, illetőleg az esetleg más által kitöltött utalvány kitöltésének a helyességét ellenőrizni. Az elszámolási utalvány kiállítása ugyanis az alperes fizetésre irányuló aktusainak egyike, ezért neki kell gondoskodnia arról, hogy az utalvány az alakiságoknak és tartalmi előírásoknak megfeleljen. A nemfizetés és így a perlés oka — egyúttal a fizetés késedelme — tehát, ha esetleg nem is teljes egészében, az alperes hibájából, de mindenesetre az ő érdekkörében és nem a felperesnek felróhatóan merült fel, miért is a fizetési késedelem és a perlés indokolt voltának a kamat- és illetékkövetkezményét az alperesnek kell viselnie. Ezen nem változtat az első fokú ítélet indokolása azon megállapításának alaposan kifogásolt iratellenessége, amely szerint az alperes ellentmondásában előadta, hogy fedezethiány miatt nem tudott teljesíteni. Az alperes ilyen előadást nem tett, az ellentmondásban éppen ellenkezőleg, a felperes által állított fedezethiány fenn nem állásának igazolására kért bizonyítást és a fedezet kérdéses időben való fennállását a bankfiók már hivatkozott 1973. november 26-i nyilatkozatával igazolta is. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az indokolás fenti értelmű módosítása mellett az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 33 222/1973. sz., BH 1974/10. sz. 416.) 135. A bizományos nem köteles saját fizetési kötelezettségének beállta előtt a megbízót a külföldi fél követelésének kiegyenlítéséhez szükséges öszszeg átutalására felszólítani [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. § (1) bek., 25. § (l)bek., 28. § (1) bek., Ptk. 301. §(l)és(5) bek., 318. §, 339. § (l)bek.J. (KGD 1—81 539/1972. sz., BH 1973/2. sz. 85. — L. 791. sorszám alatt.) 136. A késedelem ideje alatt bekövetkezett hatósági árváltozás következménye — kivéve ha a szerződésszegését kimenti — a kötelezettet terheli [Ptk. 299. § (1) bek., 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 22. §]. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 162/1973. sz., BH 1973/12. sz. 466. — L. 562. sorszám alatt.) 137. Érdekmúlás nem állapítható meg, ha a megrendelő a vállalkozó teljesítési késedelme után egy másik vállalkozóval ugyanarra a munkára szerződést köt [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 22., 26. §, Ptk. 300. §, 393. § (2) bek.]. (Legf. Bír. Gf. V. 30 218/1974. sz., BH 1975/3. sz. 137. — L. 564. sorszám alatt.) 79