Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

szerint a fellebbezési határidő a december 1-ét követő munkanapon, tehát december 3-án járt le, s ennélfogva a fellebbezés benyújtásával nem késett el. — Az igazolási kérelem nem alapos. A Pp. — a felperes által is idézett — 103. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt1 követő legközelebbi munkanapon jár le. A jogszabály munkaszüneti napot említ. Munkaszüneti napnak a Munka Törvénykönyve (Mt.) 41. §-ának (2) bekezdése szerint a Minisztertanács által meghatározott nap tekintendő. A Munka Törvénykönyvének végrehajtásáról szóló 34/1967. (X. 8.) Korm. sz. rendelet (Mt. V.) 48. §-ának (1) bekezdése határozza meg a munkaszüneti napokat. Ezek között az ún. szabad szombat (helyesen: szabad nap) nem szerepel. A munkaidőkereten belül a munkaidő beosztásának feltételeit, korlátait és módját az Mt. 39. §-ának (1) bekezdése szerint a kollektív szerződés szábályozza. Ennek alapján lehet helye a vállalatoknál hetente vagy kéthetente szabad nap engedélyezésének. Mivel e szabad napot a heti pihenőnaphoz való kapcsolhatás érdekében általában a szombati napban szokták meghatározni, alakult ki a szabad napnak szabad szombatként való elnevezése. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a szabad napnak feltétlenül szombatnak kell lennie. A polgári perrendtartásban a határidőszámítást félreérthetetlen és meghatározott ismérvek alapján lehet csak kétséget kizáróan szabályozni, ezért a 103. § (4) bekezdése kizárólag a munkaszüneti napot határozza meg olyan napként, amely helyett — ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik — az e napot követő legközelebbi munkanap tekintendő a határidő utolsó napjának. Minthogy a törvény (Pp.) csak a jogszabály által megállapított munkaszüneti nap határidőt meghosszabbító hatását szabályozza, viszont a szabad nap vállalati elhatározástól függ, tehát nem általános érvényű és fixen meghatározható kategória, a felperes igazolási kérelmében a törvényes előfeltételek hiányában kellő alap nélkül hivatkozik arra, hogy a fellebbezési határidőt nem késte le. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az igazolási kérelmet a Pp. 388. §-a alapján elutasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 429/1974. sz., BH 1975/4. sz. 196.) 981. Gazdasági perben a fellebbezési eljárás szünetelésének csak egy alkalommal és akkor van helye, ha azt — a felek kellőképpen megindokolt közös kérelmére — a bíróság megengedi. A, per ebben az esetben is hathónapi szünetelés után megszűnik. (GKT 5/1974. sz., BH 1975/1. sz. — L. 932. sorszám alatt.) 982. A fellebbezési bíróság első fokú* elbírálásra küldi vissza az olyan „fellebbezést", amelyet tartalmi elemeire tekintettel perújítási kérelemnek kell tekinteni [Pp. 3. §, 263. § (1) bek., 393. § (3), (5) bek., 395. §]. A jogosult kérelmére kibocsátott fizetési meghagyást a kötelezett — egy általános iskola — ellentmondással támadta meg azzal az indokolással, hogy a követelt összeggel nem tartozik. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a kötelezett a fizetési meghagyást 1974. június 28-án vette át, az ellentmondást nem a Pp. 393. §-ának (3) bekezdésében előírt határidőn belül terjesztette elő, hanem azt csak 1974. július 15-én adta postára, ezért az elkésetten benyújtott ellentmon755