Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)
a beavatkozás történt, a perben elismerő nyilatkozatot tesz, majd az ennek alapján hozott — a keresetnek helyt adó — ítéletben megnyugszik, a beavatkozó fellebbezése nem tekinthető hatályosnak. Ez a fellebbezés ugyanis ezúttal a beavatkozó által támogatott fél — a jelen esetben az alperes — perbeli cselekményével (elismerés) áll ellentétben. A Pp. 57. §-a (1) bekezdésének további rendelkezése értelmében a beavatkozó fellebbezése a jelen perben csak akkor lenne hatályos, ha a hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjedne. A jelen esetben azonban ez utóbbi eset nem áll fenn. A vállalatok önálló jogi személyiségéből és vagyoni önállóságából [Ptk. 31. § (2) bek., 11/1967. (V. 13.) Korm. sz. r. 14. § (1) bek.] következik, hogy minden vállalat a tevékenységéért, jognyilatkozataiért vagyoni felelősséggel tartozik. Ennek folytán tehát a generálkivitelező az alvállalkozó irányában tett jognyilatkozatáért is önálló felelősséggel tartozik, és az alperes generálkivitelező a felperessel mint alvállalkozóval szemben vállalt fizetési kötelezettségét a beruházóval kötött vagy kötendő szerződéstől függetlenül a saját vállalati pénzforrásából köteles kiegyenlíteni [Ptk. 31. § (3) bek.]. A beruházónak módjában van a fővállalkozóval való elszámolása során fizetési kötelezettségének csak az általa helyesnek tartott mértékben eleget tenni, és amennyiben kifogásai alaposnak bizonyulnak, az alperes a felperes javára tett elismerő nyilatkozatának vagyoni következményeit viselni köteles. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jelen esetben a beavatkozó által előterjesztett fellebbezés nem hatályos. Ennek folytán az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben kellett hagyni. (Legf. Bír. Gf. V. 32 464/1973. sz., BH 1974/8. sz. 348.) 979. A kellő időben benyújtott fellebbezést a határozatot időközben tévesen jogerősnek nyilvánító végzés ellen is előterjesztettnek kell tekinteni. A kellő időben benyújtott ellentmondást elutasító végzés elleni fellebbezés a fizetési meghagyást tévesen jogerősítő záradék hatálytalanítására is kiterjed [Pp. 256. § (2) bek., 393. § (3) bek.]. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 816/1973. sz., BH 1974/4. sz. 178. — L. 998. sorszám alatt.) 980. Fellebbezési határidő lejárta szempontjából a szabad szombat nem tekinthető munkaszüneti napnak [Pp. 103. § (4) bek., 234. § (1) bek., 1967. évi II. tv. (Mt.) 41. § (2) bek., 34/1967. (X. 8.) Korm. sz. r. (Mt. V.) 48. § (1) bek.]. Az első fokú bíróság 1973. november 16-án meghozott, kihirdetett és kézbesített ítélete ellen a felperes által 1973. december 3-án benyújtott fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 234. §-ának (1) bekezdése, 237. §-a, illetve 240. §-ának (1) bekezdése alapján elkésettség miatt elutasította. A felperes igazolási kérelmében nem vonta kétségbe, hogy a 15 napos fellebbezési határidő december 1-én járt le, de mivel ez a nap szombati napra esett és mivel ez a vállalatnál szabad szombat, ezt a napot munkaszüneti napnak kell tekinteni. Előadása szerint a Pp. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy munkaszüneti nap csak a vasárnap vagy általában az ünnepnapok. A felperes álláspontja szerint a szabad szombat is ilyen napnak tekinthető, ezért a Pp. 103. §-ának (4) bekezdésében foglaltak 754