Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

5—10 mm vastag ráégett réteg található, holott a szabvány szerint az ön­töttvas kazántagok üregeinek homoktól menteseknek kell lenniük. A ho­moktól mentes és homokkal fedett részek között hőfeszültségek lépnek fel, a homok lezárhatja vagy nagymértékben csökkentheti a vízjárást, ami he­lyi túlmelegedéshez vezethet. A szakértői vélemény szerint a kazánok ki­cserélése indokolt, mivel azonban ez idő szerint a vizsgált típusú kazánt nem gyártják, célszerű lenne ezeket más típusú kazánnal kicserélni. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a III. r. alperes a II. r. alperes­sel, a II. r. alperes az I. r. alperessel, az utóbbi pedig a felperessel szemben szavatossági felelősséggel tartozik. Énnek folytán kötelesek — a jogviszo­nyok láncolatának figyelembevételével — a kazánokat 1974. november 15. napjáig kicserélni. A III. r. alperes gyártómű köteles ezen felül 18 000 Ft hibás átadási kötbért, az I. r. alperes részére 30 000 Ft szakértői költséget, valamint a régi kazánok bontási, az új kazánok szállítási és szerelési költ­ségét és további 1400 Ft szakértői költséget megfizetni. Az említett 30 000 Ft az I. r. alperes által előzetesen kért szakértői vizsgálat költsége. Az első fokú ítélet a kicserélési határidőt a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 49. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt kötbérfizetési kötelezettséggel biztosította. Az ítélet ellen a III. r. alperes fellebbezett, amelyben fenntartotta elévü­lési kifogását, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a megállapított hi­bák nem eredményezhetnek alkalmatlanságot. így nem a három éves, ha­nem a hat hónapos elévülési határidőt kell alkalmazni, amihez viszonyítva pedig a felperes keresete elkésett. Előadása szerint a félnek nem a szakvéle­ményből kell tudomást szereznie a rendeltetésszerű használatra való alkal­matlanságról, és az ilyen tudomásszerzés nem is jöhet figyelembe az elévü­lési határidő folyásának kezdeteként. Egyébként az alkalmatlanságot meg­állapító szakvélemény nem megalapozott, a kazánok ugyanis további tag­cserével javíthatók. Kifogásolta a szabványra való utalást, mert előadása szerint az MSZ 247. sz. szabvány kazánokra nem alkalmazható, a kazán ugyanis nem tömegcikk. Sérelmezte, hogy az első fokú ítélet megállapítása szerint a kazánok tekintetében országszerte nagymértékű meghibásodási arány tapasztalható, végül azt is, hogy az indokolás szerint az alkalmatlan­ságot más ügyben is megállapították. Ez a megállapítás ugyanis még nem jogerős. Előadása szerint az első fokú bíróság az I. r. alperes által kért szak­értői vizsgálat 30 000 forintos díjának a megfizetésére őt tévesen kötelezte. A perindítást megelőzően beszerzett szakértői vélemény költsége ugyanis nem perköltség jellegű. — A fellebbezés nem alapos. A szakértői vélemény egyértelműen állapította meg — és ezt a III. r. al­peresnek ellenbizonyítással nem sikerült megdöntenie —, hogy a szóban levő kazánok a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok. Ezt nemcsak a 12 tagra 12 alkalommal végrehajtott csere ténye, hanem a falvastagság, a homoktól mentes és a homokkal fedett részek közötti feszültségkülönbség, a szakvéleményben részletezett gyártástechnológiai hibák is alátámasztják. A 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 41. §-ának (2) bekezdése értel­mében alkalmatlan szolgáltatás esetén a szavatossági igény három éven be­lül érvényesíthető. így nem alapos a III. r. alperes elévülési kifogása. A bí­rósági gyakorlat szerint ha a minőségi hiba megállapítása végett az elévü­lési időn belül megkeresett szakértő szerv a véleményét csak a szavatossági igény érvényesítésére előírt határidő lejárta után közli, az elévülés szem­745

Next

/
Oldalképek
Tartalom