Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

116. A beszerzésre és értékesítésre kötött szerződések eltérő tartalmából eredő kockázatot az a fél viseli, amelyik a szerződések összhangba hozatalát elmulasztotta [Ptk. 239. §, 277. § (1) bek., 365. § (1) bek.]. A felperes eladó és az alperes vevő között 25 db vemhes kocasüldőre adásvételi szerződés jött létre. A kocasüldőket az alperes a felperessel szerződéses viszonyban levő állami gazdaságtól vette át, majd azokat tenyésztés céljából az általa létrehozott társulás tagjainak egyidejűleg kötött külön szerződés alapján eladta. A peres felek kikötötték, hogy amennyiben a vemhes kocasüldők átvétele után — az eredményes búgatásuk idejétől számított 120 napon belül — vemhesség hiánya lenne megállapítható, vagy elvetélés következik be és ennek oka állatorvosi bizonyítvánnyal igazoltan az átvételt megelőző időből származik, az eredeti állapotot kell visszaállítani, a vételár visszajár, ha pedig a kifogásolt kocasüldők visszaadása elmarad, azok árát „hízóáron" kell elszámolni. Az állami gazdaság és a felperes a saját szerződésüket utóbb úgy módosították, hogy a kocasüldők darabonkénti vételára a tényleges súlyra a törzskönyvi osztályzatra tekintet nélkül egységesen 3400 Ft, az állami gazdaság szavatossági felelőssége pedig csak az állatok bebúgatására vonatkozik, a vemhességre tehát nem terjed ki. Ezt a „szerződés kiegészítés"-nek nevezett módosító megállapodást egyidejűleg az alperes is aláírta azzal, hogy az abban foglaltak a kocasüldők beszerzésére vonatkozó saját szerződésére szintén irányadók. Az alperes öt kocasüldő vemhességének hiánya miatt kifogást emelt, majd az esedékessé vált vételárból 7140 Ft-ot nem fizetett meg. Ezért a felperes kérelmére a bíróság az alperessel szemben ilyen összegre fizetési meghagyást bocsátott ki, majd az ellentmondás folytán perré alakult ügyben a 7140 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a módosított szerződés alapján a felperes csak a bebúgatásra vállalt kötelezettséget, a bebúgatás pedig megtörtént. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kértei A másodfokú bíróság az első fokú határozatot megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A határozat indokolása szerint egy korábbi — az alperes és vevői között folyamatban volt perben hozott — jogerős ítélet a kocasüldők vemhességének hiányát már megállapította, ezért azok vételárát húsárban kell elszámolni, ami azt jelenti, hogy a felperest a keresettel érvényesített 7140 Ft árkülönbözet nem illeti meg. A jogerős határozat ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. A felperes keresetének elbírálásánál a másodfokú határozat figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes egyfelől a kocasüldők beszerzésére, másfelől pedig azok értékesítésére eltérő tartalmú adásvételi szerződéseket [Ptk. 365. § (1) bek.] kötött. Az alperes ugyanis a felperes és az állami gazdaság között létrejött szerződésmódosítás [Ptk. 239. §] alkalmával tudomásul vette, hogy a felperes az egységesen 3400 Ft vételáron eladásra kerülő kocasüldők vemhességét nem szavatolja, hanem csupán azok bebúgatására vállal kötelezettséget. Ennek folytán a peres felek között eredetileg létrejött szerződés 8. pontja helyébe a felperes és az alperes szóban forgó külön megállapodása lépett. Ez viszont azt jelenti, hogy az alperes a bebúgatott 71