Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

alól tudta csak kiemelni. Az említett vízállást a csapadék nem befolyásolta; a bányagödörben akkor is megmaradt a 3 m víz, ha történetesen a környéken alacsony a talaj vízállás. Ennek a körülménynek okirati rögzítésére nem volt szükség, hiszen a II. r. alperes a jóváhagyott költségvetés egységárán belül a töltésépítés költségét a közreműködővel rendezni tudta. A tényállás a töltésépítés említett technológiája tekintetében a II. r. alperes építésvezetőjének tartós betegsége miatt az első fokú eljárásban nem volt tisztázható. — A fellebbezés alapos. A rendelkezésre álló adatok szerint a II. r. alperes alvállalkozó az elvégzett földmunkát a szerződéses egységárakon számolta el. Minthogy azonban a beruházás maximált árformába tartozik és az Állami Fejlesztési Bank beavatkozó — a 38/1967. (X. 12.) Korm. sz. rendelet 20. §-ában* meghatározott jogkörében eljárva — az egységárakat is vizsgálhatja abból a szempontból, hogy nem haladják-e meg a hatósági árat, a perben az árfelszámítás jogszerűségét kellett elbírálni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az a fél, akit a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében bizonyítás terhel — vagyis az adott esetben a felperes megrendelő —, kimutatja az árhatósági rendelkezés megsértését, a kifogásolt egységár alapjául szolgáló árelemzés, illetőleg a kiírás helytelenségét, illetve kidolgozza az árhatósági rendelkezéseknek megfelelő költségvetési tételt. A jelen esetben a tényállás felderítése nem történt meg olyan módon, hogy abból a II. r. alperes által végzett munka körülményeit, az annak megfelelően felszámítható maximált díjat megnyugtatóan meg lehetne állapítani. Az I. r. alperes, illetőleg az ÁFB beavatkozó az ilyen esetben szükséges bizonyítékokkal nem szolgált, az iratokhoz nem csatolták sem az eredeti költségvetést és árelemzést, sem a szerintük ténylegesen elvégzett munkának megfelelő költségvetési kiírást és árelemzést. A bíróság mindezt árszakértő kirendelésével hivatalból [Pp. 164. § (2) bek.] pótolhatta volna, mégis csak az ÁFB beavatkozó álláspontjára alapítva hozta meg határozatát. Emellett a II. r. alperes új bizonyítékokra is hivatkozott, új tényeket is állított [Pp. 235. § (1) bek.], amelyek szintén szükségessé teszik a bizonyítás kiegészítését. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 822/1974. sz., BH 1975/6. sz. 287.) 941. Az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozás nem áll fenn. Ezért a követelés elismerése alapján hozott első fokú marasztaló határozat hatályon kívül helyezésére nem elegendő a fellebbezésben annak előadása, hogy a marasztalt alperes a felperessel újból egyeztetni szándékozik [Ptk. 242. §(1) bek.]. (Legf. Bír. Gf. I. 30 209/1974. sz., BH 1975/1. sz. 34. — L. 98. sorszám alatt.) 942. Vagyonbiztosítási szerződés alapján a biztosítóval szemben támasztott követelés esetén a biztosítási eseményt, ennek károsító hatása követ* Hasonlóan rendelkezik a jelenleg hatályos 34/1974. (VIII. 6.) MT sz. rendelet 22. §-a. 726