Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

rint az eljárás szünetel, ha a felek erre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket bejelentik. E rendelkezés azt jelenti, hogy az első fokú bíróság a szünetelésre vonatkozó közös kérelem ellenére nem folytathatja az eljárást, nem hozhat ítéletet. A közös kérelem alapján ugyanis az első fokú eljárás ex lege akkor is szünetel, ha ezt a bíróság nem állapítja meg. Mindezekre tekintettel az első fokú bíróság a szünetelésre vonatkozó közös kérelem benyújtása után nem hozhatott ítéletet, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az eljárás szünetelését állapította meg. (Legf. Bír. Gf. II. 32 825/1974. sz., BH 1975/10. sz. 485.) 929. Ha a fél szünetelő gazdasági perben a viszontkereset tárgyában az eljárás folytatását kéri, a keresetre vonatkozóan a szünetelés tovább folyik [Pp. 381. §, 382. § (1) bek., 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 37. § (2) bek., 48. § (1) bek.]. A felek által 1973. május 27-én kötött szállítási szerződés alapján az alperes 6 db óvóhely-ajtót volt köteles 1973. szeptember 30-i teljesítési határidőre szállítani. Az alperes az előírt határidőben nem teljesített, akadályt sem közölt. A felperes 1973. október 18-án sürgető levelet inézett az alpereshez, majd a válasz elmaradását követően október 24-én az alperes késedelmére hivatkozva a szerződéstől elállt. Az alperes 1973. november 12-én közölte a felperessel, hogy az ajtók legyártása folyamatban van, azokat a hó végére leszállítja. A felperes fenntartotta az elállási nyilatkozatát, az ajtókat nem volt hajlandó átvenni és a keresetében az alperes ellen kötbérigényt érvényesített. Az alperes a viszontkeresetében az ajtók átvételére és a vételár fizetésére vagy megfelelő kártérítés fizetésére kérte a felperest kötelezni. A felek közös kérelmére 1974. március 21-től az eljárás szünetelt, majd június 4-én az alperes a viszontkereseti kérelme tárgyában az eljárás folytatását kérte. Az első fokú bíróság az alperest meghiúsulási kötbér és eljárási illeték fizetésére kötelezte, a viszontkeresetet pedig elutasította. Az indokolás szerint az alperesnek tudomása volt arról, hogy az ajtókat nem óvóhely építésénél, hanem klímaberendezés elhelyezésére szolgáló épületnél használják fel, mert ezt az épületet az alperes másik üzemegysége építette. Az első fokú bíróság ezért a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 37. §-ának (2) bekezdését alkalmazva a felperes elállását érdekmúlás bizonyítása nélkül jogszerűnek találta. Az alperes vétlenségét nem tudta bizonyítani, ezért az első fokú bíróság a teljes összegű meghiúsulási kötbér fizetésére kötelezte [R. 48. § (1) bek.]. Az indokolás szerint az elállás folytán az alperes átvételt, illetve vételárat nem kérhet, az elállásra nem az R. 23. §-a alapján került sor, ezért a kártérítésre irányuló viszontkereset is megalapozatlan volt. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, ebben előadta, hogy sem az eredeti teljesítési határidő, sem a felperes 1973. október 18-i levelében megjelölt „azonnali" határidő nem volt fix határidőnek tekinthető, a szolgáltatás pedig a rendeltetésénél fogva nem volt olyan, amelyet ne lehetett volna késedelmesen teljesíteni. Az alperes álláspontja szerint a felperes nem az R. 37. §-ának (2) bekezdése alapján, hanem csak a 23. § alapján állhatott el jogszerűen a szerződéstől, ez esetben viszont az alperes kárát meg kell térítenie. Előadta az alperes még azt is, hogy a felperes érdekmúlást nem tudott bizonyítani, ezért az első fokú ítélet megváltoztatásával 715