Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

tartozik, egyúttal intézkedett az eljárásnak e bíróság által történő folytatásáról. (Legf. Bír. Gf. VII. 32 372/1974. sz., BH 1975/8. sz. 384.) 913. A póthatáridő megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke az érvényesített kötbér összege, ennek hiányában, illetőleg abban az esetben, ha az ügy tárgya csak a kötbérfizetési kötelezettség vagy a póthatáridő megállapítása, a kiszabható kötbér legmagasabb összege. (GK 2. sz., BH 1973/5. sz. — L.388. sorszám alatt.) 914. A megrendelő által a szállító ellen egy szállítási szerződés több tétele — fuvarozási szempontból több küldemény — alapján előterjesztett keresetet az illeték megállapítása szempontjából egy szerződésből eredő követelésnek kell tekinteni [Pp. 369. §, 374. §, 11/1966. (VI. 13.) PM sz. r. 119jA. § (5) bek., 119/B. § (2) bek., GKT 2/1974.]. A felperes keresetében 7144 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes egy TÜZÉP vállalatnak vasúton betonelemeket szállított, amelynek során a vasúti kocsikat nem rakta meg kellő gondossággal és így a fenti összegű holtfuvardíj merült fel. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a vasúti kocsikat nem rakta meg megfelelően. Az első fokú bíróság szakértői bizonyítás lefolytatása után ítéletet hozott, amelyben az alperest 5107 Ft és annak kamatai, valamint 1040 Ft szakértői díj és 4500 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az aggálytalan szakvélemény megállapításaival szemben az alperes kellően megalapozott ellenvéleményt nem is terjesztett elő. Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben előadta, hogy szakértő elméleti úton jutott következtetéseihez, a gyakorlatban azonban a szakértő által kimutatott mennyiségeket a vagonba biztonsági és egyéb okokból nem lehet berakni. Kifogásolta a szakértői díjat és az eljárási illetéket is. A fellebbezés érdemben nem alapos. Ebben a vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság által alapul vett tényállást elfogadta és megállapította, hogy az abból levont jogi következtetések is helyesek. Ezért az első fokú bíróság ítéletét e tekintetben a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helyben hagyta és a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében a részletesebb indokolást mellőzte. A fellebbezés az első fokú bíróság ítéletének 4500 Ft illetéket kirovó része ellen azonban alapos. A GKT 2/1974. sz. állásfoglalás szerint abban az esetben, ha egy keresetlevélben két vagy több szerződésből eredő követelést érvényesítenek, az illetéket szerződésenként és — ha nem áll fenn egyetemleges kötelezettség — felenként külön-külön kell megállapítani. Az első fokú bíróság a perben szereplő 15 fuvarlevelet külön-külön szerződésnek minősítette és ezért a 300 Ft illetékminimum tizenötszörösét állapította meg az első fokú illeték összegeként. Tény, hogy egy-egy fuvarlevél e§y_egy fuvarozási szerződésnek minősül. E szerződések azonban a feladó és a fuvarozó között jönnek létre, tehát 15 szerződés csak ebből a szempontból áll fenn. A felperes megrendelő, valamint az alperes szállító között egy szállítási szerződés volt érvényben — erre az alperes a beadványában is utalt, amit a felperes a Legfelsőbb Bíróság felhívására külön is megerősí705