Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

nem volt szándékos és hogy azt önként abbahagyta. Nem helytálló a szö­vetkezetnek az az előadása sem, hogy nem jelentős az elért vagyoni előny. A szövetkezet által elért jogtalan vagyoni előny összegszerűen is jelentős, az árak stabilitásához, az indokolatlan áremelések megakadályozásához fű­ződő fontos népgazdasági és fogyasztói érdeket figyelembe véve még a szó­ban levő vagyoni előny összegénél lényegesen alacsonyabb összeg is jelen­tősnek tekinthető. Az első fokú bíróság a szövetkezet összes körülményeit mérlegelte és fi­gyelembe vette azáltal, hogy csak a jogtalan vagyoni előnnyel azonos ösz­szegű gazdasági bírságot szabott ki és hogy a bírság megfizetésére részlet­fizetést engedélyezett. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy az első fokú bíróság a tényállást az eljárásban előadottaknak és a bizonyítási eljá­rás során felmerült bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével helytállóan állapította meg, ezért az első fokú ítélet gazdasá­gi bírságot kiszabó részét — helyes indokaikra tekintettel — a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 254. §-ának (3) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 124/1974. sz., BH 1975/11. sz. 534.) 868. A gazdasági bírság alapja a jogtalanul elért bruttó nyereség összege. A bírság nem mérsékelhető azon a jogcímen, hogy a vállalat jogellenes te­vékenységével annak felfedezése után felhagyott, illetve hogy tevékenysé­ge egyes szocialista szervezetek számára kedvező gazdasági eredménnyel járt volna [1/1968. (I. 16.) Korm. sz. r* 2., 4. §, 11/1968. (III. 25.) PM sz. r. 2. § (2) bek.]. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága indítványa alapján a Központi Gazdasági Döntőbizottság az egyik általános fogyasztási és érté­kesítő szövetkezetet 5 500 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte. A szövetkezet rádió-, televízió- és irodagépműszerész tevékenység folyta­tására kért engedélyt. Az illetékes városi tanács vb. szakigazgatási szerve által kiadott „Kisipari működési engedély" csak műszerész ipar gyakorlá­sára jogosította fel a szövetkezetet. Az engedélyt 1968. augusztus 24-én ere­detileg egy meghatározott járás területére adták, majd azt utóbb, 1971. áp­rilis 1-én az ország területére kiterjesztették. Ugyanekkor az 1968. novem­ber 12-én lakatosipar helyi jellegű gyakorlására kiadott iparigazolvány ha­tályát is az egész ország területére kiterjesztették. Ugyanez történt az 1969. július 16-i kisipari működési engedély tekintetében, amely a szövetkezetet helyi kovács részleg felállítására jogosította fel. A döntőbizottság határozata szerint azonban ezeknek az engedélyeknek egyike sem adott jogot a szövetkezetnek a kötőelemek (csavarok) nagy tö­megű előállítására, amivel a szövetkezetnek Budapesten és Dunakeszin fel­állított és bedolgozói rendszerben működő telepei foglalkoztak. Megállapí­totta továbbá a gazdasági döntőbizottság, hogy a szövetkezet azzal is jog­szabályt sértett, hogy székhelyén kívül ipari tevékenységet folytató telepeit részben egyáltalán nem, részben későn és nem az illetékes hatóságoknál je­lentette be. A szövetkezet a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes és jogszabályba ütköző olyan tevékenységet folytatott, amelynek leple alatt magánszemé­* Hasonlóan rendelkezik a jelenleg hatályos 20/1973. (VII. 25.) MT számú rendelet. 666

Next

/
Oldalképek
Tartalom