Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

sem adott engedélyt. A gazdasági döntőbizottság a felperes jogellenes magatartásával kapcsolatos kártérítési felelősségére tekintettel a keresetet alaptalannak találta. Ez ellen a határozat ellen a felperes fellebbezett. Állította, hogy a gépkocsi bejáratása a javítási munkának átadás előtt elvégzendő szerves része, s a szóban forgó gépkocsiút alkalmával ezt végezte. Állítása szerint a gépkocsival kapcsolatban menetlevél kiállítása nem volt kötelező. Megismételte azt az állítását, hogy a balesetet „durchdefekt" okozta. Érvelése szerint a menetlevél hiánya vagy a műhelynapló hiányossága, illetőleg a magánszemélyek szállítása a balesettel nincs okozati összefüggésben. — A fellebbezés nem alapos. A gépkocsi javításra kötött vállalkozási szerződés teljesítése általában azzal jár, hogy a gépkocsi vállalkozó birtokába kerül, afelett tényleges hatalmat gyakorol. A szakértői véleménynek a fellebbezési eljárás során történt kiegészítése szerint „javítás esetén a gépkocsinak a megrendelő részére történő átadása előtt szükség van egyrészt a motor kipróbálására, másrészt próbaútra is. A motor átadás előtti kipróbálása történhet próbapadon vagy pedig a javító által végzett próbaút során. Ennek keretében arról kell meggyőződni, hogy a motor megfelelően működik-e és ugyanakkor rendszerint megfelelő beállítást is kell végezni. Meghatározott javítások esetén mindez elvégezhető egy-két üzemóra alatt helyi, városi közlekedés keretében. Ezen kívül a megrendelőnek történő átadás előtt szüksége van bizonyos mértékű bejáratásra is. Ennek az a fő célja, hogy a henger, a dugattyú és dugattyúgyűrű, illetőleg egyáltalán az egymásba csúszó részek összekopjanak. Ezt szükségképpen terhelés mellett kell végezni, tehát a gépkocsinak közúti közlekedésben kell részt vennie." Eszerint általában az is szükségszerű, hogy a vállalkozó a gépkocsit üzemeltesse, használja. A szerződés tehát a vállalkozó által gyakorolt használatra bizonyos mértékig jogcímet nyújt. E használat terjedelmét a vonatkozó jogszabályok nem rendezik. Minthogy ennek mind a tulajdon védelme — a javíttató tulajdonosoknak a javító vállalkozók jogtalan használatától való megóvása —, mind pedig a vállalkozóknak ez utóbbiakkal kapcsolatos kárfelelőssége szempontjából jelentősége van, a konkrét vállalkozási szerződés megkötése kapcsán a felekre hárul az a feladat, hogy ezt a kérdést rendezzék. A jelen esetben azonban ez nem történt meg. Ilyen körülmények között a felek szerződésének gazdasági rendeltetéséből, a célzott javítási munka eredményes elvégezhetőségéből, valamint abból kell kiindulni, hogy a használat — jogszabály vagy a tulajdonos eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. 99. §-ában és 112. §-nak (1) bekezdésében foglaltak szerint — csak a tulajdonost illeti. Ennek megfelelően a vállalkozó által történt használatot csak addig lehet jogosnak tekinteni, ameddig ez az ő szerződésszerű teljesítéséhez feltétlenül szükséges, az ezt meghaladó használat jogellenes. Azt pedig, hogy a használat milyen terjedelme szükséges feltétlenül a vállalkozói szerződés teljesítéséhez, a tulajdon védelméhez fűződő fontos érdekekre figyelemmel szigorúan kell megítélni. Következésképpen a használatnak az a terjedelme tekinthető csak jogszerűnek, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a vállalkozó szerződésszerűen teljesíteni tudjon. A szerződésszerű teljesítéshez szükséges használat tehát egyúttal a vállalkozó jogszerű használatának maximális terjedelme. 32