Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

Az adott esetben a szakértői vélemény szerint legalább 150—200 km próba járatás volt szükséges a felperes szerződésszerű teljesítéséhez. Ez azt jelenti, hogy a felperes a próbajáratás során B.-től legfeljebb 100 km távolságra távolodhatott el. A felperes azonban ezt a mértéket túllépte: a baleset B.-től 140 km-re következett be. Nyilvánvaló tehát, hogy a felperes a baleset alkalmával a gépkocsit jogellenesen használta. A jogellenes használat miatti kárfelelősségre mint ilyenre a Ptk. az általános kárfelelősségtől eltérő rendelkezést nem tartalmaz, s nincs ilyen kifejezett szabály a vállalkozási szerződésekre vonatkozó rendelkezésekben sem. Ebből azonban még nem következik, hogy a vállalkozási szerződéssel kapcsolatos jogtalan használóra minden esetben a Ptk. XXIX. fejezetében foglalt általános kárfelelősségi szabályok lennének az irányadóak. A Ptk. 195. §-ának (3) bekezdése a tulajdon- illetőleg a birtokvédelem körében a rosszhiszemű birtokos terhére szinte feltétlen felelősséget állapít meg, felelőssé teszi nemcsak azokért a károkért, amelyeknek elhárítása elvárható volt, hanem a további károkért is, hacsak nem bizonyítja, hogy a kár a jogosultnál is, tehát a jogviszonyok jogszerű alakulása esetében is bekövetkezett volna. Kétségtelen, hogy a birtok és a használat nem azonos kategóriák, jogtalan használat esetén azonban egyúttal jogalap nélküli birtoklás is megvalósul. Áll ez abban az esetben is, ha a használónak a birtoklásra — de csak erre — eredetileg, átmenetileg vagy bizonyos mértékig terjedően jogcíme volt. A jogtalan használat ugyanis a vele kapcsolatos tényleges hatalom gyakorlását, a birtoklást is jogcím nélkülivé s adott esetben rosszhiszeművé teszi. Emellett aligha állítható, hogy a törvény idézett rendelkezésének az lenne az intenciója, hogy a rosszhiszemű birtokos súlyosabban feleljen, mint az, aki nemcsak rosszhiszemű birtokos, hanem egyben rosszhiszemű használó is. Következésképpen a Ptk. 195. §-ának (3) bekezdésében foglalt felelősségi szabályt a jogalap nélküli, rosszhiszemű használat esetében is irányadónak kell tekinteni. A konkrét vállalkozási szerződés körében a jogtalan használatért való felelősség a fentiektől függetlenül is megállapítható. A javítandó dolognak a vállalkozó birtokába bocsátásával a felelős őrzéshez hasonló helyzet jön létre. Indokolatlan lenne, ha ezzel kapcsolatban a vállalkozót kevesebb kötelezettség és enyhébb felelősség terhelné, mint abban az esetben, ha a dolgot más érdekében ugyan, de jogviszonyon kívül tartaná birtokában, illetőleg ha csak felelős őrző lenne. Következésképpen a vállalkozóra is megfelelően irányadónak kell tekinteni a Ptk. 196. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. Eszerint a felelős őrzés tartama alatt a felelős őrző a dolgot nem használhatja, s e tilalom megszegése esetén a jogosulttal szemben minden olyan kárért felel, amely a tilalom megszegése nélkül nem következett volna be. Ez a szabály lényegében azonos a már említett felelősségi szabállyal, bár annyiban súlyosabb is, hogy a rosszhiszeműség nem feltétele. A jelen esetben a felperes jogtalan használata tényként volt megállapítható, és a rosszhiszeműsége is fennáll, mert mint szakvállalatnak tudnia kellett, hogy meddig terjed a jogos használat. A magánszemélyek utaztatásának a ténye a rosszhiszeműségét megerősíti. Az eljárás adatai szerint pedig nem bizonyított és nem is bizonyítható, hogy a káresemény a szóban forgó jogtalan használat nélkül is bekövetkezett volna. Következésképpen a 33