Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

peres helytállási kötelezettsége beállt. Utalt arra is, hogy a kárigény rendezésére a felperesnek csak azért adott megbízást, mert az alperes devizával nem rendelkezett, a biztosító viszont a devizális rendezést igénylő ügylet lebonyolítására csak külön megbízás alapján volt hajlandó. Előadta, hogy a megbízást a felperesnek kísérőlevéllel küldte meg, s abban a kárviselés kérdését későbbi rendezésre utalta. A Központi Gazdasági Döntőbizottság a fellebbezést az alábbi indokoknál fogva alaptalannak találta. Az alperes a külföldi gépkocsitulajdonossal a kocsi kijavítására vállalkozási szerződést kötött. Az ilyen jellegű vállalkozási szerződések csak akként teljesíthetők, hogy a javítandó dolgot, a gépkocsit a vállalkozó a megrendelőtől átveszi. A javítás végett átvett dolog megsérüléséért a kártérítési szabályok szerint felel. A megrendelőnek ugyanis a jogviszonyból adódóan elsősorban a javításra átadott dolog kijavított állapotban természetben való visszaszolgáltatására van igénye, felváltó szolgáltatásként a pénzbeli kártérítésre csak akkor kerülhet sor, ha a dolog a vállalkozónál, mialatt azt őrizni tartozik, megsemmisül vagy a megfelelő visszaadás más okból nem lehetséges. Ugyanez a helyzet az adott esetben is. A megrendelő kára és kártérítési igénye tehát a vállalkozási szerződésből fakadó és a dolog természetéből adódó őrzési kötelezettség elmulasztásával van okozati összefüggésben. Az lehet, hogy a szövetkezeti dolgozó a gépkocsit engedély nélkül vitte ki az alperes telepéről, az alperes kártérítési felelőssége alól azonban csak akkor mentesülhetne, ha a kár elhárítása érdekében az elvárhatóság mértékéig mindent megtett [Ptk. 99. §, 318. § és 339. § (1) bekezdése]. Ez azonban nem így volt. Az alperesnek szocialista szervezettől elvárhatóan gondoskodnia kellett volna arról, hogy telepéről a gépkocsit engedély nélkül ne vigyék ki, illetőleg alkalmazottait úgy válassza meg, hogy azok a megbízhatóság követelményeinek megfeleljenek és utasításait megtartsák. Miután a kár elhárítása érdekében nem tett meg mindent, nem menthető, hogy a vállalkozási szerződésből eredő őrzési, illetve kiszolgáltatási kötelezettségének- nem tett eleget. Az ezzel összefüggésben keletkezett kárért tehát a vállalkozási szerződés megszegéséből eredően felel. Az adott esetben a biztosítási szerződés l/g pontja nem kerülhet alkalmazásra, mert a kár az alperest nem azáltal érte, hogy a külföldi biztosítóval szemben szerződésen kívüli kártérítési kötelezettsége keletkezett. A szerződésből eredő károkat pedig a biztosítási szerződés a biztosító felelősségi köréből kifejezetten kizárja. A felperes követelése a felek között a Ptk. 474. §-a szerint létrejött külön megbízási szerződésen alapszik és ezen a jogcímen áll meg, míg az alperes igényét a felperessel szemben legfeljebb beszámítás vagy viszontkereset útján érvényesíthette volna, amire azonban nem került sor. Ilyen körülmények között az alperes a biztosítási szerződésre hivatkozással a teljesítést nem tagadhatta volna meg. (KGD 1 — 84 173/1972. sz. BH 1973/1. sz. 29.) 23. A dolog kijavítására vonatkozó vállalkozási szerződés alapján a vállalkozónak csak annyiban van használati joga, amennyiben ez a szerződés teljesítéséhez feltétlenül szükséges. A dolog ezt meghaladó használata a vállalkozó részéről jogellenesnek minősül és az azzal összefüggő felelősség a rosszhiszemű birtokoséval azonos megítélés alá esik [Ptk. 99. §, 112. § (1) bek., 195. §(3) bek.]. Az első fokú eljárás során megállapított tényállás szerint az alperes az 30