Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A felperes beruházási vállalat a keresetében az említett 26 500 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperes gyártóművet kötelezni. Kereseti előadása szerint a gyártmányterv megrendelésére a szóban forgó szerződés folytán jogosult és köteles volt. A tervezési díj pedig a szabadalom tárgyának költsége, amelyet a szabadalmastársak a tulajdonostársakhoz hasonlóan tulajdoni hányaduk arányában kötelesek viselni. A gyártómű alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében előadta, hogy a beruházási vállalat felperessel a szóban forgó követelés tárgyára külön nem szerződött, ezért tagadta a követelés megjelölt jogalapját és azzal is védekezett, hogy a hasznosítási szerződés szerint a tervezőintézetnek a gyártmány terveket egyébként is a saját költségén kell elkészítenie. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a kereseti követelésnek nincs megfelelő jogalapja, mert a felperes által megjelölt jogcím nem helytálló — a szabadalmi jog nem tulajdonjog —, és a közös szabadalom esetére irányadó, az 1969. évi II. törvény 16. §-ának (5) bekezdésében írt költségviselési szabály esete sem forog fenn, mert a gyártmányfejlesztés költsége nem a szabadalom költsége. Végül az indokolás szerint a szerződés értelmében a peresített költség a tervezőintézet saját költsége, amelyet a perbeli felekre, vagyis a beruházási vállalatra és a gyártóműre át nem háríthat és amely költség és tevékenység fejében részesül a tervező intézet 3%-os díjban az alperes terhére. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyet a Legfelsőbb Bíróság — az első fokú ítélet indokolásának az alábbiak szerinti helyesbítése és kiegészítése mellett — nem talált alaposnak. A felperes által jogalapként megjelölt Ptk. 141. §-ának (1) bekezdése szerint a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában terhelik. A Ptk. általános indokolásának V- pontja szerint azonban a Ptk. nem szabályozza a különféle szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogviszonyokat, így a találmányi, szabadalmi jogot sem. A Ptk. 94—97. §-aihoz fűzött indokolás pedig megállapítja, hogy a jogok a törvény szabályozása szerint — a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdésében írt kivételtől eltekintve — nem tartoznak a tulajdonjog tárgyai körébe. Ezek szerint tehát az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a kereseti követelésnek a felperes által megjelölt jogcíme nem forog fenn. Helytállóan utalt az első fokú bíróság arra is, hogy a felperes kereseti követelése az 1969. évi II. törvény 16. §-ának (5) bekezdése alapján sem helytálló. A törvény hivatkozott' rendelkezése szerint a szabadalommal kapcsolatos költségek a szabadalmastársakat egymás közötti viszonyukban részesedési hányaduk arányában terhelik. A gyártmányfejlesztés költsége azonban nem a szabadalommal, hanem annak hasznosításával kapcsolatos költség. A törvény helyes értelmezése szerint szabadalommal kapcsolatos költségen a szabadalom — a szabadalmi oltalmi jog —> megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos költséget kell érteni. Az előbb említett törvény 16. §-ának (2) bekezdése szerint a találmányt mindegyik szabadalmastárs egyedül is hasznosíthatja, de köteles társainak részesedési hányaduk arányában megfelelő díjat fizetni. Más kérdés, hogy a tervezőintézet a gyártmánytervekért mint munkájának eredményéért, annak szerződéssel történő értékesítése esetében, megfelelő ellenszolgáltatást követelhet, bele25