Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

sítási díjra vonatkozó megállapodás hiányában a megfelelő ellenszolgáltatás — hasznosítási díj — megállapítását s e tekintetben a hasznosító marasztalását kérje a döntőbizottságtól. Tulajdonképpen ez történt a jelen esetben is. Az első fokú döntőbizottság a hasznosítási díj mértékét helytállóan állapította meg, annál is inkább, mert az alperes az összegszerűséget nem vitatta, és az egyébként is teljesen megegyezik a felek által kötött hasznosítási szerződésben foglaltakkal. Nem helytálló az alperesnek az alkalmatlansággal kapcsolatos érvelése sem. Egyrészt azért, mert az alperes a 2 db törőfal alkalmatlanságát csak állította, de nem bizonyította, másrészt pedig ennek a ténynek valósága esetén sem volna jelentősége a hasznosítási díj szempontjából. Az alperes ugyanis a törőfalakat harmadik személyekkel terveztette meg és gyártatta le. Ha e harmadik személyek részéről valóban alkalmatlan szolgáltatás történt, az alperesnek jogában állott volna megfelelő esetben velük szemben esetleg szavatossági igényt támasztani. Csak az ennek folytán történő elállás következtében állott volna elő az a helyzet, hogy a felek hasznosítási szerződési jogviszonyában a 2 db törőfal vonatkozásában nem hasznosítás, hanem csupán hasznosítási kísérlet történt. (KGD I—81 927/1972. sz., BH 1973/2. sz. 76.) 19. A gyártmányfejlesztés költsége nem a termékre vonatkozó szabadalommal, hanem annak hasznosításával kapcsolatos költség, ennélfogva annak viselésére — egyéb kikötés hiányában — a szabadalom hasznosítója köteles. A gyártmányfejlesztés tervének elkészítésével kapcsolatban felmerült költséget azonban a szabadalmastárs csak erre vonatkozó megállapodás vagy felhasználás esetén háríthatja át a hasznosítóra [1969. II. tv. 16. §(2) és (5) bek.]. A GFT III. jelű könnyűacél vázszerkezet szolgálati találmánynak minősül, amelynek a felek, valamint a perben nem álló tervezőintézet egyenlő hányadban szabadalmastársai. A szabadalom hasznosítására a szabadalmastársak szerződést kötöttek. A hasznosítási szerződés szerint a találmány alapján előállítható termék gyártására és értékesítésére az alperes kapott kizárólagos jogot, amelynek ellenében az alperes az eladási árból a szabadalmastársainak 3—3% részesedést (licencdíjat) fizet. A szerződésben a felek a szabadalmazott termék tervezésére, gyártására, forgalmazására és fejlesztésére vonatkozó feladatok megoszlása felől is rendelkeztek. Eszerint a felperes beruházási vállalat feladata volt a beruházások megvalósítása a vázszerkezet minél szélesebb körű elterjesztése érdekében és egyéb feladatok mellett a tervezőintézet szabadalmastársnál a szükséges tervvariánsok megrendelése. A tervezőintézet feladata volt egyebek között a gyártmány tervek elkészítése, beleértve a fejlesztett változatokat is. Végül az alperes gyártómű feladata egyebek között a gyártástechnológia megtervezése, a sorozatgyártás megszervezése és végzése, illetőleg a termékek értékesítése volt. A felperes a tervező intézettel 1971. április 7-én szerződést kötött a szóban forgó termék 18 méteres változata gyártmány terveinek elkészítésére, erről azonban az alperest nem tájékoztatta. A tervezőintézet 1972. március 23-án az elkészített tervek tervezési díjaként a felperesnek 80 000 Ft-ot leszámlázott és ezt a felperes 1972. április 11-én kiegyenlítette. A felperes e tervezési díjnak mintegy 73"át, 26 500 Ft-ot 1972. december 13-án az alperesnek leszámlázta, aki azonban azt nem volt hajlandó kifizetni. 24