Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

lősséggel dönt — egyebek között — a szerződések kötését illetően is. Nincs olyan jogszabály, amely — ettől eltérve — a vállalat nevében való szerződéskötésre a trösztöt feljogosítaná. Következésképpen nem tartozik a tröszt rendelkezési jogához az, hogy a keretébe tartozó vállalat nevében szerződést kössön. Ha tehát a tröszt olyan gazdasági rendelkezést tenne is, amely a vállalattól szerződés kötését kívánná, de a vállalat annak nem tesz eleget, ezt a vállalat nevében a tröszt nem pótolhatja. Mindennek nem mond ellent az, hogy a 11/1967. (V. 13.) Korm. számú rendelet 30. §-ának (2) bekezdése értelmében a tröszt felelős az állami költségvetéssel szemben a keretében működő vállalatok kötelezettségeinek teljesítéséért, úgyszintén az sem, hogy a nyereség befizetésének kötelezettségét és az alapokat is a tröszt szintjén határozzák meg. Ezek ugyanis mind a belső viszony és nem a harmadik személyekkel fennálló viszony körébe tartoznak. A vállalati önállósággal nem lenne összeegyeztethető az sem, ha helyette a tröszt — külön meghatalmazás nélkül — peres ügyekben eljárhatna. Ha a tröszt ezt megtehetné, megtörténhetnék az is, hogy a vállalat és a tröszt nyilatkozatai egymásnak ellentmondanak, eljárási cselekményeik egymást keresztezik, amiből pedig zavar, bonyodalom, bizonytalanság keletkeznék. Mindezekből az következik, hogy a tröszt a keretében működő vállalat képviseletében a bíróság előtt csak külön meghatalmazás alapján járhat el. (GKT 25/1973. sz* BH 1973/7. sz.) * Módosította a GKT 3/1978. sz. állásfoglalás, BH 1978/6. sz. 13. Szocialista szervezet képviseletre hivatott szervének (állami vállalat kirendeltségének, fiókjának, telepének stb.) székhelye abban az esetben is megalapítja a bíróság általános illetékességét, ha az nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel [Pp. 29. § (1) bek., 30. § (1) bek., Ptk. 37. §]. Legf. Bír. Gpk. IX. 32 522/1973. sz., BH 1973/12. sz. 473. — L. 907. sorszám alatt.) 14. A jogsértő névhasználat abbahagyására és a további jogsértéstől való eltiltásra irányuló kereset alapján a bíróság nem hozhat névváltoztatásra (toldás használatára) kötelező ítéletet [Ptk. 45. § (3) bek., 82. § (1) bek., 85. § (1) bek. a) és b) pont, 1971. évi III. tv. 14. § (1) bek. a) pont, 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. r. 2. §, Pp. 2. § (1) bek., 215. §]. (G. törv. IV. 31 293/1973. sz., BH 1974/4. sz. 168. — L. 16. sorszám alatt.) 15. Az a körülmény, hogy a bevásárló (beszerző) rendelkezik a szövetkezet bélyegzőjével, egymagában nem pótolja a szerződéskötésre feljogosító írásbeli meghatalmazást és nem ment fel a képviseleti jogosultság vizsgálata alól [Ptk. 54. § (2) bek., 3. § (2) bek., 340. §]. Az alperes kisipari termelőszövetkezet bélyegzőjének felhasználásával a felperes egyik fiókjánál 8884 Ft, a másik fiókjánál pedig 3543 Ft értékű alkatrészt vásároltak. Az alperes a vételár kifizetését megtagadta, mert előadása szerint a felperestől nem vásárolt, ezért a felperes keresetében kártérítés címén 12 430 Ft és kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadása szerint az alperes bélyegzőjének megőrzése körül nem járt el kellő gondossággal, nem észlelte kellő időben annak eltűnését, ezért az okozott kárt a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján tartozik megtéríteni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a vásárlás nem az 17