Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

ő részére történt, hanem az elveszett vagy ellopott bélyegzője felhasználásával a boltokban ismeretlen személy vásárolt. A felperes dolgozói nem kértek írásbeli meghatalmazást, és egyéb módon sem győződtek meg a vásárló képviseleti jogosultságáról, így a gondatlanságuk következtében keletkezett kárt a felperesnek kell viselnie. Az első fokon eljárt járásbíróság a felperes keresetének részben helyt adott, és az alperest 6715 Ft és kamata megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a szóban levő vásárlások időpontját megelőzően már tudott a bélyegzőjének eltűnéséről és ha a tőle elvárható gondossággal járt volna el, megakadályozhatta volna a bélyegző illetéktelen felhasználásával történő vásárlásokat. Az alperes azonban csak a felperes számláinak kézhezvétele után tette közzé az OKISZ Értesítőben azt, hogy a bélyegzője elveszett és a rendőrségnél is csak ekkor tett feljelentést. A felperes dolgozói sem jártak el kellő gondossággal, mert ha a bevásárló személyt igazoltatják, megállapíthatták volna, hogy a bélyegzőt felhasználó személy nem áll az alperes alkalmazásában. Minthogy a felperes dolgozói elmulasztották a bevásárló tagsági, illetve képviseleti jogosultságának vagy munkaviszonyának a tisztázását, a kár bekövetkezésében maguk is közrehatottak. Ezért a bíróság a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és a 340. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a peres feleket a kárnak 50—50%-os arányban való viselésére kötelezte. A járásbíróság az alperes perbeli védekezésével szemben megállapította, hogy a vásárláshoz csak abban az esetben lett volna szükség írásbeli meghatalmazásra, ha a vásárlással megbízott személy ebbeli minősége igazolvány alapján nem állapítható meg, vagy ha nem áll az alperes alkalmazásában. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a Ptk. 54. §-ának (2) bekezdése, valamint a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény 42. §-a szerint az elnökön, illetve az elnökhelyettesen kívül más tag vagy alkalmazott a szövetkezet képviseletében csak az elnök vagy a helyettese által adott írásbeli meghatalmazás alapján járhatott volna el. Az adott esetben a felperes dolgozói is csak olyan személyt szolgálhattak volna ki a szövetkezetre kiterjedő hatállyal, aki megfelelő meghatalmazással rendelkezett. A felperes dolgozói a meghatalmazást nem kérték, a vásárló személyazonosságát nem tisztázták, megelégedtek azzal, hogy bélyegzőjével rendelkezett. A bélyegző birtoklása és használata önmagában ugyanis nem teszi hatályossá az adásvételi ügyletet, ha a beszerző (vásárló) a jogügylet létrehozására egyébként írásbeli meghatalmazással nem rendelkezik. A bélyegző birtoklása, használata az írásbeli meghatalmazást nem pótolja. A megyei bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Ítéletének indokolása szerint nincs olyan jogszabály, amely úgy rendelkezik, hogy az alperes tagja vagy alkalmazottja az alperes elnökének vagy főkönyvelőjének írásbeli meghatalmazása nélkül nem eszközölhet kisebb vásárlásokat, és az alperesnél különben sem volt szokás kisebb bevásárlásokhoz írásbeli meghatalmazást adni. A megyei bíróság álláspontja szerint a peres felek egyenlő közrehatása folytán az első fokú bíróság a keletkezett kárt a felek között helyesen osztotta meg egyenlő arányban. — Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 54. §-ának (2) bekezdése szerint a szövetkezet képviseletében. 18