Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

11. A beavatkozó fellebbezésének — kivéve, ha a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed — nincs jogi hatálya, ha az az általa támogatott fél elismerésével ellentétben áll [Pp. 54. § (1) bek., 57. § (1) bek., 233. § (1) bek., Ptk. 31. § (2) és (3) bek., 11/1967. (V. 13.) Korm. sz. r. 14. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Gf. V. 32 464/1973. sz., BH 1974/8. sz. 348. — L. 978. sorszám alatt.) 12. A tröszt külön meghatalmazás nélkül a keretében működő vállalat nevében szerződést nem köthet és a gazdasági perekben a vállalat képviseletében nem járhat el. Az állami vállalatról szóló 11/1967. (V. 13.) Korm. számú rendelet 29. §-a szerint a tröszt és a keretében működő vállalatok jogi személyek. Nincs a rendeletben olyan szabály, hogy a tröszt az irányítása alá tartozó vállalatok nevében szerződéseket köthet, jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat és perben állhat. A 11/1967. (V. 13.) Korm. számú rendelet 28. §-a a tröszt céljául a vállalatok gazdaságos működésének és fejlesztésének előmozdítását, a gazdálkodás eredményesebb vitelét jelöli meg, a 30. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a tröszt meghatározott gazdasági cél érdekében összefogja a keretében működő vállalatokat, gazdasági tevékenységük tekintetében rendelkezési joga van, amelyet az alapító határozat kivételesen korlátozhat. Ezek a rendelkezések a gazdasági tevékenység tekintetében a tröszt számára kétségkívül jelentős beavatkozási jogot biztosítanak, ami indokolt is, mert éppen ennek az érdekében hozzák létre; ez a jogkör tehát a tröszt tulajdonképpeni funkciójából következik. A tröszt rendelkezési, utasítási joga alapján meghatározhatja pl. a termelési feladatokat, elrendelheti a vállalatok tevékenységéhez szükséges anyagok és eszközök közös beszerzését, a termékek közös értékesítését, a beruházási tevékenység központi lebonyolítását, az álló- és forgóeszközök átcsoportosítását stb. Az ilyen — belső, szervezési, gazdaságirányítási — rendelkezések folytán harmadik személyek a náluk jelentkező hátrányos következményeket nem viselhetik; ha tehát a tröszt olyan rendelkezést tesz a keretébe tartozó vállalatnál, amely a vállalat harmadik személlyel kötött szerződésének megszegésére vezet, ezért a harmadik személlyel szemben a vállalat felel. A tröszt és a keretébe tartozó vállalatok között, belső viszonyukban tehát érvényesül az egység elve, de ez mégsem jelenti azt, hogy a tröszt pusztán helyzeténél fogva a keretébe tartozó vállalat helyébe léphetne, mert ezáltal a tröszt és a vállalata közötti különbség teljesen elmosódnék. Kifelé, harmadik személyek irányában a vállalatnak a külön jogi személyiségével járó önállósága a jellemző. A Ptk. 28. §-ának (2) bekezdése szerint a jogi személy a rendeltetése és a szocialista együttműködés követelményei által meghatározott körben jogképes. Ezt nem korlátozza az, hogy a vállalat a tröszt keretébe tartozik. Az általános szabály szerint szerződést kötni más személy (képviselő) útján is lehet [Ptk. 219. § (1) bek.], de ehhez — a törvényen/hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül — a képviselt részéről megfelelő nyilatkozat, meghatalmazás szükséges (Ptk. 222. §). A 11/1967. (V. 13.) Korm. számú rendelet 8. §-ának (2) bekezdése szerint a vállalati igazgató a jogszabályok keretei között önállóan és egyéni fele16