Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

kell érvényesülnie, feltéve hogy a felek kifejezetten a maximált ár, illetőleg a felső árhatár alkalmazásában állapodtak meg. A maximált áron, illetőleg a felső árhatáron alul ugyanis általában nincs hatósági ár, az ár meghatározása tehát a felek egyezkedésének tárgya, s ha megegyezniük nem sikerül, a szállítási szerződésben kikötött ár módosítása végett a 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 24. §-ának (2) bekezdése alapján bármelyikük a bírósághoz fordulhat. c) Nem vonatkoznak a kifejtettek arra az esetre, ha a vámból eredő többletteher az importáló külkereskedelmi vállalatnak felróható késedelem következtében áll elő. Ha a szerződés teljesítésére az importáló vállalat hibájából, vagyis vétkes szerződésszegése folytán késedelmesen olyan időben kerül sor, amikor a vámszabályok változása miatt többletteher jelentkezik, ezt — mint a késedelmének következményét — az importőr tartozik viselni [10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 55. § (1) bek.J. A késedelem miatt bekövetkezett árváltozások tekintetében követett bírósági gyakorlattal is ez van összhangban (1. a 10. pontot). 10. A teljesítési határidő után bekövetkezett hatósági áremelés esetén a késedelmes szállító az alacsonyabb és a magasabb határozott (fix) ár közötti különbözetet a megrendelőnek kártérítésként köteles megtéríteni. Árcsökkentés esetén a szállító — tekintet nélkül arra, hogy a késedelem neki felróható-e — csak az alacsonyabb árat számíthatja fel. Átadási késedelem ideje alatt bekövetkezett áremelkedés esetén a megrendelőnek általában kára származik, mert a termékhez alacsonyabb áron jutott volna abban az esetben, ha a szállító a szerződésben vállalt kötelezettségét a kikötött határidőben teljesíti. A szállító azt a kárt, amelyet késedelmével okozott — vagyis az alacsonyabb és a magasabb határozott (fix) ár közötti különbözetet — a megrendelő részére megtéríteni tartozik. A 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 48. §-ában foglalt rendelkezések értelmében azonban a szállító mentesül ennek a kártérítésnek a megfizetése alól, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása, illetőleg a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az szocialista szervezettől az adott helyzetben elvárható volt. Kétségtelen, hogy ez a megrendelő számára kedvezőtlen helyzetet teremthet, mert ha a szállítónak sikerül a késedelmét kimentenie, az áremelkedés következtében keletkezett kára megtérítetlen marad. A megrendelőt azonban ilyen hátrányos vagyoni következmény valójában csak akkor éri, ha a szerződés szerint szolgáltatandó árunak határozott (fix) ára [56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 3. § (1) bek. a) pont] van és az előbbi 2. pont értelmében ezt az árat kell alkalmazni. Olyan esetben azonban, amikor a felek számára az árban való egyezkedés lehetősége — esetleg csak korlátok között is — nyitva áll [56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 4. § (2)—(3) bek., 25. § (3) bek.], vagy a megrendelő az árváltozásra tekintettel a szerződéstől elállhat [10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 23. §, 56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 15. § (3) bek.], a késedelmes szállító nem teremthet olyan helyzetet, amely a megrendelőre — hozzájárulása nélkül — az ellenszolgáltatás vonatkozásában kedvezőtlenebb annál, mint amelyben a szerződésnek a kikötött határidőben való teljesítése esetén lett volna. A határozott (fix) ár csökkentésének esetében azt az általános szabályt kell irányadónak tekinteni, amely szerint a szerződés alapján teljesítendő szolgáltatásért annak a teljesítéskor kötelező árát kell megfizetni [56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 166