Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A kérdés megoldásánál abból kell kiindulni, hogy a vám ártényező, amelyet ennélfogva az ár kialakítása, illetőleg meghatározása alkalmával szükségképpen figyelembe kell venni. Ebből következik, hogy a külkereskedelmi vállalat a vámot általában átháríthatja a belföldi megrendelőre (vevőre), mégpedig tekintet nélkül arra, hogy ez utóbbi azt a továbbadási árban miként tudja érvényesíteni. a) Ha az importárunak a szerződéskötéskor határozott (fix) ára volt és vám nem terhelte, a szerződés teljesítésekor viszont az ára már nem ilyen ár és vámkötelezettség alá is esik, a vám viselésének kérdésében a 9/1967. (ÁT 46.) ÁH számú utasítás 23. §-ának (4) bekezdését kell irányadónak tekinteni. Eszerint abban az esetben, ha a szerződés teljesítésekor az árunak hatósági ára nincs, a felek a szerződéskötéskor érvényben volt ártól megegyezéssel eltérhetnek. A szerződéskötéskori ár — akkor még nem lévén a termék vámköteles — vámot nem foglalt magában, az időközben hatályba lépett rendelkezések következtében fizetendő vámot a felek a megegyezésükkel kialakítandó újabb árban megfelelően figyelembe vehetik, ami így egyben a vám viselése kérdésében való megállapodásukat is jelenti. Ha ilyen árban a feleknek nem sikerül megegyezniük vagy az ár kérdésében a bíróság a 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 24. §-ának (2) bekezdése alapján másként nem rendelkezett, az az ár érvényes, amelyen a szerződést megkötötték. A vita elbírálása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a megrendelő a 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 23. §-ában biztosított jogával élve a szerződéstől elállhat; a külkereskedelmi vállalat pedig a 28/1966. (Kk. É. 21.) KkM számú utasítással közzétett importtermékekre vonatkozó belföldi szállítási alapfeltételek 49. §-a értelmében a szerződés fenntartását kérheti abban az esetben, ha a külföldi eladóval megkötött szerződést már felbontani nem lehet. Abban az esetben, ha az importáru már a szerződéskötéskor vámköteles volt, de vámja az időközben hatályba lépett új vámszabályok folytán a szerződés teljesítésekor a korábbinál magasabb lett, ugyanazok az elvek irányadók, mint akkor, ha a szerződéskötéskor még vámmentes importáru a teljesítéskor már vám alá esik. b) Ha az importárunak a szerződéskötéskor határozott (fix) ára volt és vám nem terhelte, a szerződés teljesítésekor az ára ugyanilyen ár, de már vám alá is esik, a vám viselése tekintetében kiindulási alapnak szintén a 9/1967. (ÁT 46.) ÁH számú utasítás 23. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat kell tekinteni. Ezek szerint pedig a szerződéseket az említett új hatósági áron kell teljesíteni. Mivel az új ár megállapításánál az árut a megváltozott vámszabályok szerint terhelő vámot is nyilván figyelembe vették, ezzel a vám viselésének kérdése is eldőlt, azt ugyanis a megrendelő az új árral megfizeti. Nem érinti mindez a feleknek az 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet 15. §-ának (3) bekezdésében, illetőleg a 9/1967. (ÁT 46.) ÁH számú utasítás 23. §-ának (3) bekezdésében biztosított azt a jogát, amely szerint abban az esetben, ha a termék szerződéskötési kötelezettség alá nem esik és a szerződést az új határozott (fix) áron nem kötötték volna meg, a szerződéstől bármelyikük elállhat. Mindezek érvényesülhetnek olyan esetben is, amikor az áru ára maximált vagy hatósági előírások (megkötések) szerint kialakítandó árformába tartozik és az utóbbi esetben a hatósági előírások szerint felső árhatárnak 165