Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)
esetén, tehát a vállalatok vállalkozási szerződései vonatkozásában is alkalmazza. Ennélfogva az első fokú bíróság a felek 1973. október 16-án kelt szerződésmódosító nyilatkozatát, illetőleg az ezt tartalmazó megállapodását kimentő körülménynek nem fogadta el, mert a szerződésszegés, amelyhez a jogszabály kötbérkövetkezményt fűz, a felek megegyezése előtt már bekövetkezett. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a teljesítési határidő utólagos módosításának azt a hatályt tulajdonítaná, hogy azáltal a korábban bekövetkezett szerződésszegést meg nem történtnek kell tekinteni és annak jogi következményei megszűnnek. Az első fokú bíróság szerint nem alapos az alperesnek a Gazdasági Kollégium tanácselnöki értekezletének GKT 84/1973. sz. állásfoglalásra történő hivatkozása sem, mert ez az állásfoglalás arra az esetre vonatkozik, ha a felek a teljesítési határidő előtt állapodnak meg a póthatáridőben. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ebben ismételten előadta, hogy késedelme nincs és szerződésszegést nem követett el. A 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 33. §-a szerint ugyanis a felek a szerződést megállapodással bármikor módosíthatják. Jelen esetben is 1973. október 16-án szerződésmódosítás történt, és így az első fokú bíróság a felperes keresetét minden további vizsgálat nélkül elutasíthatta volna. — A fellebbezés nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság által részletesen és helyesen kifejtett indokokat az alábbiak szerint egészíti ki. Az 1974. június 26-án tartott tárgyaláson — a jegyzőkönyvből megállapíthatóan — az alperes előadta, hogy a felperes az átvételt az eredeti határidő előtt egyoldalú nyilatkozatával indokolatlanul tagadta meg, és amennyiben a bíróság ennek bizonyítását kívánja, az alperes ehhez megfelelő időt kér. Ez az alperesi előadás bizonyítási indítványnak tekintendő és az első fokú bíróság az említett tárgyaláson hozott végzésével az alperes nyilatkozatának figyelembevételével, tehát a bizonyítási indítványnak helyt adva, lehetőséget is adott az alperesnek a bizonyításra, amelynek célja az alperes szerződésszegése hiányának megállapítása lett volna. Ezt követően azonban az alperes az 1974. július 9-én érkezett beadványában bejelentette, hogy vétlenségének bizonyítása álláspontja szerint a per szempontjából szükségtelen. Ezt a bejelentését az 1974. július 15-én tartott tárgyaláson nem vonta vissza, újabb bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Mindebből az első fokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes a szerződésszegés hiányára, illetve kimentésére nem kívánt bizonyítékokat előterjeszteni. Az alperes ezek szerint tehát a bizonyítási indítványnak tekintendő nyilatkozatát lényegileg visszavonta, illetőleg a vétlenségére vonatkozó bizonyítékainak előterjesztését megtagadta annak ellenére, hogy az első fokú bíróság az 1974. június 26-án hozott végzésével az alperest bizonyítékainak előterjesztésére kifejezetten kötelezte. Érdemben pedig kiegészítendő az első fokú ítélet indokolása azzal is, hogy a Ptk. 405. §-ának (1) bekezdése szerint a tervszerződések körében jogszabályban vagy jogszabály alapján szerződésszegés esetére megállapított igények akkor is fennállnak, ha a felek ezek kikötését mellőzték, kizárásuk vagy korlátozásuk pedig semmis. Nyilvánvaló tehát, hogy a tervszerződé152
