Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

fenntartását teszik indokolttá. Ilyen jogszabályi kivételt tartalmaz a Ptk. 402. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a tervszerződés részbeni érvénytelensége esetén ennek jogkövetkezményei csupán az érvénytelen kikötésre vonatkozóan állanak be. Ha tehát a felek a kötelező szabványtól eltérő minőségben állapodtak meg anélkül, hogy előzőleg a szabványtól való eltérésre felmentést kértek volna, a szerződésnek a kötelező szabványtól eltérő minőségre vonatkozó rendelkezését, mint jogszabályba ütközőt semmisnek kell tekinteni. Ilyen esetben azonban a részleges semmisségre vonatkozó bírósági gyakorlat figyelembevételével nem lehet azt a megállapítást tenni, hogy a szállítót (vállalkozót) ebből folyóan semmiféle kötelezettség nem terheli, hanem a szabványtól eltérő megállapodás helyébe a szabvány szerinti teljesítés kötelezettségét kell behelyettesíteni (GK 19. sz. 2. pont), tehát adott esetben a szerződést a kötelező erejű szabvány szerinti típus szem előtt tartásával kellett teljesíteni. Ennek folytán az alperesek terhére szerződésszegést megállapítani nem lehet és így szerződésszegésre alapított kártérítési követelés sem érvényesíthető. Egyébként a felperesnél mutatkozó többletköltség keletkezésével okozati összefüggésben van az a tény is, hogy a felperes az alperesek által megküldött hosszú gyártási átfutási idejű villamoskészülékek jegyzéke alapján rendelte meg a kivitelezőtől a 120/6,6 kV-os áttételű transzformátort, holott e jegyzék gondos áttanulmányozása esetén észlelhette volna, hogy abban olyan feszültségáttételű transzformátor van feltüntetve, amelynek adata eltér a szerződésben megjelölt feszültségáttételtől. Ezenkívül nem volt figyelmen kívül hagyható az a körülmény sem, hogy maga a felperes küldött olyan tervdokumentációt (Tr. 20. számú műszaki előírás) a II. r. alperesnek, amelyben a feszültségáttétel 120/6,6 kV-tal volt feltüntetve. Mindezekre tekintettel helyesen döntött az első fokú bíróság akkor, amikor a felperes keresetét elutasította. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 32 009/1974. sz., BH 1975/8. sz. 378.) 255. Ha felek a szerződésbe a kötelező hatályú szabványtól eltérő feltételt — az erre vonatkozó engedély ellenére — nem vettek fel, az engedély tartálmára tekintet nélkül a szabványt kell kikötöttnek tekinteni. (GKT 68/1973. sz.,* BH 1973/9. sz. — L. 349. sorszám alatt.) * Módosította a GK 20. sz. állásfoglalás, BH 1978/4. sz. 256. Ha a szolgáltatás tárgyának ára határozott (fix) ár, a szocialista szervezetek között a szállítási vagy a vállalkozási szerződés — a felek eltérő megállapodása esetén is — ezen az áron jön létre. Ez az elv érvényesül megfelelően akkor is, ha a határozott (fix) árat kötelezően meghatározott mértékű felárral növelni vagy ugyanilyen árengedménnyel csökkenteni kell. (GK 19. sz. 2. pont, BH 1974/6. sz. — L. 284. sorszám alatt.) 257. A szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbsége címén való megtámadása nem függ a vevő gazdasági megfontolásaitól, sem attól, hogy a szerződés megkötése során kellő gondosságot tanúsított-e [Ptk. 201. § (2) bek., 237. § (1) bek.]. 143