Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

széről, s így nem felelős a II. r. alperes az ezzel kapcsolatos többletköltségért. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint helytálló a felperesnek az az előadása, hogy a megfelelő feszültségű transzformátor kiválasztására a szaktervező vállalat hivatott. A jelen esetben olyan szabvány volt hatályban, amely a 6,6 kV-os áttételt írta elő, és ezért tervezte a II. r alperes a transzformátorokat ezzel az áttétellel. A felperes a tanulmányterv leszállítása után több mint két évvel kérte annak megváltoztatását. A felperesnek módjában állott volna a beavatkozó vállalaton keresztül a transzformátorok gyártását felfüggeszteni. Mindezekből megállapíthatóan a felperes felróható magatartása okozta, hogy a már gyártásba vett 6,6 kV-os feszültségű transzformátorokat 6,3 kV-osokra át kellett alakítani. A felperes tehát nem bizonyította, hogy akár az I. r., akár a II. r. alperesnek kötelessége lett volna a 6,3 kV-os feszültség tervezése. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és ebben az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az alperesek marasztalását kérte. Előadta, hogy az I. r. alperes II. r. alpereshez 1970. március 8-án küldött megrendelésében 120/6,3 kV-os transzformátorok tervezését kérte. A II. r. alperes által készített első tanulmányterv elfogadása csak azért történt, mert a II. r. alperes a feszültségáttételekre vonatkozóan három alternatívát jelölt meg, amelyek között a 120/6,3 kV megoldás is szerepelt. Előadta, hogy a jelen esetben tehát az I. r. alperes meghatározta a feszültségáttételt is a II. r. alperesnek küldött megrendelésében, ezt azonban a II. r. alperes a szabványelőírásra hivatkozással nem tartotta meg. Ez eredményezte azután azt, hogy a beavatkozó a nem megfelelő feszültségáttételt tartalmazó tervek alapján rendelte meg a transzformátorokat a gyártó műnél. Az időközben a II. r. alperes által végrehajtott tervmódosítás miatt viszont a gyártó vállalat 220 000 Ft többletköltséget számított fel. — A fellebbezés nem alapos. A felperes kereseti előadása lényegileg az volt, hogy az I. r. alperes a felperes részére hibás tervdokumentációt szállított, és ezért keletkezett a felperes terhére az a többletköltség, amelyet az alperesekre kárként át kíván hárítani. Minthogy tehát a felperes kereseti követelését az I. r. alperes szerződésszegésére alapította, a Legfelsőbb Bíróság elsősorban azt vizsgálta, hogy az I. r. alperes részéről történt-e szerződésszegés. Az I. r. alperes által a fellebbezési eljárásban bemutatott szerződésből az volt megállapítható, hogy az I. r. alperes a felperes részére olyan tervdokumentáció leszállítását vállalta, amelyben a transzformátor áttétele 120/6,3 kV. A II. r. alperes az általa készített tervben a transzformátor feszültségáttételét — a tervezés időpontjában kötelező MSz 1—62. sz. szabvány előírásainak megfelelően — 120/6,6 kV-tal jelölte meg, illetőleg szerepeltette. Ezek szerint tehát annak ellenére, hogy a felperessel kötött szerződésben 120/6,3 kV áttételű transzformátor volt kikötve, mégis 120/6,6 kV áttételű transzformátort tervezett. A II. r. alperes vitássá nem tett előadása szerint a 6,6 kV megjelölése a kötelező erejű szabványon alapul. Ennélfogva tehát a kötelező szabvánnyal ellentétes szerződési kikötés semmis [Ptk. 200. § (2) bek.]. A Ptk. 238. §-a szerint ha a szerződés részben érvénytelen, az egész szerződés megdől, kivéve ha — egyebek között — a jogszabály másképpen rendelkezik, vagy a népgazdaság érdekei a szerződés többi rendelkezéseinek a 142