Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

létrejöttnek tekinteni [Ptk. 402. § (2) bek., 200. § (2) bek., 238. §, GK 19. sz. 2. pont]. A felperes a telephelyén megvalósítandó nagyberuházással kapcsolatban az alperesnél mint generáltervezőnél megrendelte a fogadóállomás villamos erőátviteli tervdokumentációját. A tervdokumentáció alapján — a kereseti előadás szerint — a szakkivitelező, amely később beavatkozóként részt vett a perben, megrendelt két transzformátort a gyártó vállalatnál és erről a felperest az 1971. október 23-án kelt levelében értesítette. Az említett fogadóállomás terveinek leszállítása után azonban a felperes azt közölte az alperessel, hogy a hálózati feszültségviszonyokra tekintettel a tervezett 120/6,6 kV-os transzformációs feszültségáttételt nem fogadhatja el és kérte annak 120/6,3 kV-osra módosítását. Ennek alapján 1972. november 24-én a tervdokumentációt módosították. Minthogy a szakkivitelező szerződése a gyártó vállalattal már 1972. február 11-én létrejött, a későn érkezett tervmódosítás miatt a gyártó vállalat 3%-os felárat számított fel, ami transzformátoronként 110 000 Ft-ot tett ki. A felperes előadása szerint ez a többletköltség annak a következménye, hogy az alperes eredetileg hibás tervdokumentációt, szállított, ezért keresetében az alperest 220 000 Ft kár megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes azzal védekezett, hogy a szóban levő tervdokumentációt szaktervező készítette, és annak leszállítása a felperes részére 1972. április 12-én történt. Nem vitatta azt, hogy a felperes a tervek átadása után a tervdokumentációban szereplő 120/6,6 kV-os szabványos transzformációs feszültségnek 120/6,3 kV-ra való módosítását igényelte. A szaktervező vállalat szerint a feszültségáttétel módosítása nem volt indokolt, ezért nem tekinthető kárnak az ezzel kapcsolatos költségtöbblet. Az alperes a szaktervező perbehívását kérte. Ennek folytán a felperes a keresetét kiterjesztette a szaktervezőre, amely így II. r. alperesként a perben részt vett. A II. r. alperes a védekezésében azt adta elő, hogy az I. r. alperestől mint generáltervezőtől 1970. március 2-án kapott megbízást a szóban levő transzformátor-állomás tervezésére. Először tanulmánytervet készített, amelyet 1970. július 15-én szállított le az I. r. alperesnek. Ebben a transzformátor feszültségáttételét 120/6,6 kV-ban adta meg. Az I. r. alperes ezt a tanulmánytervet jóváhagyta. Ezt követően a felperes átadta a II. r. alperesnek 1971. január 21-én a Tr. 20. jelű transzformátor specifikációját, amelyben a feszültségáttétel ugyancsak 120/6,6 kV-tal volt megjelölve. Ezután a II. r. alperes összeállította a hosszú szállítási határidejű készülékek jegyzékét és azt 1971. január 25-én megküldte az I. r. alperesnek. A felperes megbízásából a szakkivitelező rendelte meg a Tr. 20 specifikációnak megfelelő transzformátort 120/6,6 kV teljesítmény megjelölésével a gyártó műnél. A II. r. alperes a kivitelezési terveket 1972. június 20-án szállította az I. r. alperesnek és a felperes csak az 1972. szeptember 7-i tervbírálaton kifogásolta a feszültségáttételt és kérte az I. r. alperestől annak felülvizsgálatát. A II. r. alperes csak az 1972. december 21-én hozzá érkező levélből szerzett tudomást arról, hogy a felperes az I. r. alperessel úgy döntött, hogy a feszültségáttétel 120/6,6 kV helyett mégis 120/6,3 kV legyen. Ilyen körülmények között a felperes, illetőleg az I. r. alperes a tanulmányterv kifogásolása nélkül, annak jóváhagyásával rendelte meg a II. r. alperesnél a kivitelezési terveket és ennek alapján történt a transzformátorok megrendelése is. A változtatási igények csak később merültek fel a felperes ré141