Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

nevezték — adásvételnek minősül (Ptk. 365. §). A peres felek jogvitájának elbírálásánál tehát abból kell kiindulni, hogy a szerződő felek e szerződésből folyó kötelezettségeiket, illetőleg a jogszabály alapján őket terhelő kötelezettségeket teljesítették-e. A felperes a perben nem állította, de bizonyítást sem nyert, hogy az alperes hibás dolgot szállított, s hogy ehhez képest a Ptk.-nak a hibás teljesítésre vonatkozó rendelkezései alapján az alperest szavatossági felelősség terhelné (Ptk. 307. §). A felperes kártérítési igényének a jogalapját lényegében abban határozta meg, hogy az alperes nem tett eleget közlési kötelezettségének és ezzel megsértette a Ptk. 368. §-ában foglalt azt a rendelkezést, amely szerint az eladó köteles a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos körülményekről tájékoztatni. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy az alperes szerződésszegést nem követett el, a Ptk. 368. §-ában foglalt kötelezettségét nem sértette meg. Nem volt vitás a fellebbezési eljárásban a peres felek között, hogy az alperes a szóban forgó gyomirtószer forgalomba hozatala alkalmával olyan használati utasítást adott, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium erre a gyomirtószerre a 83 581/1966. szám alatt kiadott engedélyében előírt. Az engedélyokmány nem írja elő azt, hogy a természetes csapadék elmaradása esetén öntözni kell azt a területet, amelyen a gyomirtószert felhasználták. Ezzel kapcsolatban tehát az alperest mulasztás nem terheli. Ettől függetlenül hibátlan gyomirtószer felhasználása esetén is annak a hatásfoka számos külső körülménytől függ. Ezeknek a várható és változó külső körülményeknek a felsorolása és értékelése gyomirtószer forgalomba hozatala esetén nem esik az eladó közlési kötelezettsége körébe, mert a gyomirtószerek nagyüzemi felhasználása életszerűen és szükségszerűen feltételezi szakemberek közreműködését, akiknek feladata a céljaiknak megfelelő gyomirtószer kiválasztása és annak olyan alkalmazása, amely a kellő hatást eredményezi. Egyébként a felperes maga adta elő a per során, hogy öntözőberendezéssel nem rendelkezett. Az pedig puszta feltevés, hogy a felperes nem a perbeli gyomirtószert vásárolta volna meg, ha olyan tájékoztatást kapott volna az eladótól, hogy megfelelő mennyiségű természetes csapadék hiányában a területet öntözni kell. Nem sértette meg az alperes a Ptk. 277. §-ában és a Ptk. 4. §-ában foglalt együttműködési kötelezettséget sem. Az együttműködési kötelezettség keretében az eladónak csak akkor és olyan tartalmú közlést kell tennie, amelyet a másik fél nem ismert vagy nem ismerhet. Ismert vagy olyan körülmény tekintetében, amelyet a másik félnek ismernie kellett, az eladót közlési kötelezettség nem terheli. Az első fokú bíróság — bár a keresetet elutasította — közbenső ítéletet hozott,, holott a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése értelmében közbenső ítélet meghozatalának csak akkor van helye, ha az alperes felelősségét a bíróság megállapítja és az összegszerűség kérdését a jogalaptól elkülönítve külön teszi vizsgálat tárgyává. Erre a körülményre egyébként az első fokú bíróság maga is utalt. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú bíróság közbenső ítéletét ítéletnek tekintette és azt a fent kifejtettekre tekintettel a Pp. 253. §-ának (2) 127