Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

3. EGYES SZERZŐDÉSEK 3.1 Adásvétel 227. Nagyüzemi felhasználásra szánt gyomirtószer forgalomba hozása esetén az eladónak a dolog lényeges tulajdonságaira, valamint a dologgal kapcsolatos fontos körülményekre vonatkozó tájékoztatási kötelessége nem terjed ki arra, amit — a szakember közreműködését feltételező felhasználásra is figyelemmel — a vevő ismer vagy ismernie kellene [Ptk. 365. §., 368., 4., 277. §, 43/1968. (XII. 6.) MÉM sz. r. 40., 41. § (1) bek.]. A felperes 1970 márciusában és 1971 áprilisában az alperestől összesen 4 q mennyiségben gyomirtószert vásárolt. A gyomirtószert mintegy 204 kh kiterjedésű vetésre szórta ki a felperes, de ennek ellenére a növénykultúra teljesen elgyomosodott. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a felperes a gyomirtószer felhasználása, így közelebbről a permetlé elkészítése, annak a talajra való kiszórása tekintetében megfelelően járt el, a vegyszer alkalmazására vonatkozó szabályokat megtartotta. A beszerzett szakvélemény alapján azonban azt is megállapította az első fokú bíróság, hogy a felperes elmulasztotta a gyomirtószernek a talajra vitelét követő időben szükséges vízmennyiséggel öntözését, ezért a kedvezőtlen külső körülmények miatt a természetes csapadék hiánya, illetőleg a mesterséges öntözés elmulasztása miatt a gyomirtószer nem fejtett ki hatást. A felek egyező előadása alapján megállapította a bíróság, hogy a gyomirtószer göngyölegein olvasható használati utasítás nem utal arra, hogy a szer alkalmazásához megfelelő csapadék (vízmennyiség) szükséges. Mindezek ellenére a felperes kártérítésre irányuló keresetét alaptalannak találta, a felperes keresetét közbenső ítélettel elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes 1971 tavaszán, a gyomirtószer alkalmazásának időpontjában rendelkezett olyan szakemberekkel, közelebbről agronómussal, növényvédelmi szaktechnikussal és növénytermesztési brigádvezetővel, akiknek képesítésük és gyakorlati ismereteik folytán fel kellett volna figyelniük a napraforgó vetésterület kezdeti, majd egyre növekvő gyomosodására. Ismerniük kellett a gyomirtószer hatásmechanizmusát is. A gyomirtószer hatása elmaradásának észlelése nyomán intézkedniük kellett volna, hogy az azzal permetezett területen a szer hatásának kifejtéséhez szükséges vízmennyiség rendelkezésre álljon, a területet öntözniük kellett volna. Tehát egyedül a felperesnek tudható be a növényvédőszer hatásának az elmaradása, mert a felperes nem úgy járt el, ahogy az az adott esetben elvárható volt. Mulasztásának következményeit a felperes nem háríthatja át az alperesre. Mindezekre tekintettel a bíróság nem találta lényegesnek a 43/1968. (XII. 6.) MÉM sz. rendelet 40., 41. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést sem, mely szerint a nem mérgező hatású és általában kimérés útján forgalomba kerülő növényvédőszereket csak használati utasítással szabad forgalomba hozni. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és módosított fellebbezési kérelmében kármegosztás alkalmazását kérte. — A felperes fellebbezése nem alapos. A peres felek között létrejött megállapodás — bár szállítási szerződésnek 126