Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

Legfelsőbb Bíróság érvénytelennek, és teljesen indokolatlan lenne ezt kiterjeszteni az előbbire is. A kárviselés átvállalása ugyanis nem ütközik jogszabályba és a szocialista gazdálkodás elveivel sem áll ellentétben. A kikötés szövegéből megállapíthatóan a felek szándéka arra irányult, hogy ha a növényvédő szer kiszórásából eredően harmadik személyeket ért kár bekövetkezése egyik félnek sem róható fel, akkor a veszélyes üzemért való felelősség alapján fizetendő kártérítés terhét az alperes viselje. Ez a kikötés természetszerűleg gazdasági megfontolásokon alapszik és összefügg a szerződés egyéb feltételeivel. Ilyen megállapodás hiányában a felperesnek nyilvánvalóan a vállalt szolgáltatás ellenértékének meghatározásánál kellett volna figyelembe vennie azt a kockázatot, amellyel a veszélyes üzem folytatása jár. Az alperes részéről viszont gazdaságossági számítások tehetik indokolttá ilyen kötelezettség vállalását, mert a repülőgépes vegyszeres gyomirtással mint fejlettebb technikai módszerrel elérhető előnyök (magasabb terméshozam, munkaerő, földi gépi erő megtakarítása stb.) olyan mértékűek lehetnek, hogy azok megszerzéséért a nagyobb kockázatot is érdemes vállalnia. A szóban forgó kikötést tehát nem lehet önmagában, a szerződés egyéb feltételeitől elszigetelten értékelni, hanem azokkal összefüggésben kell vizsgálni. így pedig azt lehet megállapítani, hogy az ilyen vállalás semmissé minősítésének nincs alapja. Az alperes tehát a kockázat átvállalásának következményeként viselni köteles az abból adódó vagyoni következményeket. Az említett kikötés a Ptk. 345. §-a (1) bekezdésének második mondatában foglaltak értelmében sem tekinthető semmisnek. Eltekintve attól, hogy a dologi károkra nem vonatkozik a felelősség kizárására vonatkozó tilalom, a kikötés nem jelent a veszélyes üzem folytatásából eredő felelősségnek a károsultakkal szemben való kizárását, hanem csak azt rendezi, hogy a kártérítés terhét melyik fél viselje. A fentiekből következően az alperes — a vállalása folytán — azokat az összegeket köteles megtéríteni, amelyeket a felperes az ő érdekében folytatott veszélyes üzemi tevékenységéből eredő helytállási kötelezettsége alapján a permetezőszer szórásával okozott kár fejében fizetett ki. A kárviselés felvállalása folytán pedig közömbös az, hogy terheli-e az alperest mulasztás a kár felmerültében. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperesnek a szerződésen alapuló megtérítési kötelezettségét megállapítva, őt a kereset szerint marasztalta, figyelemmel arra is, hogy az összegszerűséget nem vitatta. (Legf. Bír. Gf. III. 33 316/1973. sz., BH 1975/5. sz. 234.) 211. Veszélyes üzem üzembentartója nem mentesíthető a kártérítési felelősség alól azon az alapon, hogy munkavállalóját az üzemi balesettel kapcsolatban nem terheli büntetőjogi felelősség [Ptk. 345. § (2) és (3) bek.]. A felperes üzemvezetőjének utasítására az alperes 5 tonnás IFA típusú tehergépkocsija — amelyet az alperes egyik dolgozója vezetett — a felperes munkáltató három dolgozójával elindult egy raktárhoz, hogy onnan morzsolt tengerit szállítsanak a takarmánykeverő üzembe. A szállítómunkások közül kettő a gépkocsivezető mellett a vezetőfülkében, míg a harmadik a gépkocsi rakterületén elhelyezett 75 db üres zsákon, a vezetőfülke mögött, annak háttal ülve foglalt helyet. A gépkocsi 50 cm magas rögzített 112