Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

és 50 cm magasító oldalfallal volt ellátva úgy, hogy az oldalmagasítók 2—2 részből tevődtek össze és a rakfelület közepén, valamint elöl és hátul illeszkedtek egy-egy ún. „U" kengyelbe, amelyek nem voltak felülről biztosítva. Elindulás után a 4,4 m széles, kétoldalt bokrokkal, fákkal szegélyezett gödrös, poros úton 20 km/óra sebességgel mintegy 100 métert tettek meg, amikor a vezetőfülkében ülő emberek zajt hallottak, egyidejűleg a gépkocsivezető a visszapillantó tükörből megállapította, hogy a menetirány szerinti bal oldali első oldalmagasítónak a fülkéhez közelebb eső része leesett és O. J. szállítómunkás az úttestre zuhant. A balesetnek szemtanúja nem volt, O. J.-t pedig nem lehetett kihallgatni, mert sérülése következtében — anélkül, hogy az eszméletét visszanyerte volna — néhány napon belül meghalt. Az illetékes rendőrfőkapitányság a baleset ügyében folytatott vizsgálat eredményeképpen a nyomozást megtagadó határozatában megállapította, hogy a gépkocsivezetőt bűncselekmény nem terheli, a balesetért nem felelős, a sértett viszont nem tartotta meg a KRESZ 68. §-ának (3) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt, mert menet közben felállt a rakterületen, és ezzel okozati összefüggésben következett be a baleset. Az elhalt özvegye baleseti kártérítési pert indított férjének munkáltatója, a felperes ellen. A járásbíróság jogerős ítéletében a felperest 1970. szeptember 1. napjától havi 700 forint járadékkiegészítés megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása utal a munkáltatónak a munkajogi szabályokon alapuló felelősségére és megállapítja, hogy ,,. .. a becsatolt nyomozati iratok, az alperes (munkáltató) kivizsgálási iratai bizonyították azt, hogy a baleset a tényállásban leírt módon történt, anélkül hogy bármilyen bizonyíték is igazolná a nyomozó hatóság olyan feltevését, hogy az elhalt menetközben a platón felállt. Ennek igazolására szemtanú nem állt rendelkezésre és ezt a tényt a helyszíni szemle adatai sem bizonyították, de e tekintetben a vállalati kivizsgálás sem hozott eredményt. .." A SZOT Társadalombiztosítási Igazgatósága az özvegynek nyújtott havi 1098 forint összegű nyugellátás 8 évre számított összege fejében 105 000 forint erejéig fizetési meghagyást bocsátott ki az alperessel szemben, amely ez ellen keresetet nyújtott be, kérve a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését. A járásbíróság a keresetnek helyt adott. Az ítélet indokolása szerint ,,a baleset oka pontosan nem állapítható meg, mivel a sérült nem volt kihallgatható, de a tényekből egyértelműen következik, hogy az elhunyt csak úgy eshetett le a tehergépkocsiról az oldalmagasítóval együtt, hogy felállt a rakterületen. Ha ugyanis ülve marad, kizárt a baleset bekövetkezése, mert az 50 cm magas oldalfal mindenképpen a rakterületen tartotta volna. Ehhez képest a bíróság a felperes (a jelen per alperesének) felelősségét nem találta megállapíthatónak ..." A felperes keresetében az általa jogerős ítélet alapján fizetett havi 700 forint járadékkiegészítés megtérítésére kérte az alperest kötelezni. A gazdasági döntőbizottság az alperest a Ptk. 345 §-ának (1) bekezdése alapján a kereset szerint marasztalta. A határozat ellen benyújtott törvényességi óvás szerint a gazdasági döntőbizottság az ügyre vonatkozó tényállás megállapítása során nem vette kellően figyelembe a korábbi járásbírósági ítélet meghozatalánál mérlegelt részleteket. Innen adódik, hogy ez a járásbírósági ítélet a balesetet O. J. sértett magatartására vezeti vissza, míg a döntőbizottsági határozat ezt nem tekinti bizonyítottnak. A döntőbizottság határozatának meghozataláig