Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

tarész különbözet forint értéke milyen összegű. (M. törv.II. 10 063j1985. sz., BH 1985/12. szám 490.) 86. A bedolgozóval a munka kiadásával egyidejűleg írásban közölni kell a munka elvégzéséért járó díjazást. Azt, hogy a bedolgozónak kifizetett összeg magában foglalja a bedolgozó rezsiköltségét is, vita esetén a munkáltató tartozik bizonyítani [1011981. (IX. 29.) MüM r. 3. § (1) bek., 7. § (2) bek., 9. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek.]. A felperes 1986. március 1-től 1987. szeptember 15-ig állt az alperes alkalmazásában bedolgozó munkaviszonyban. Hörcsögbőr húsolással foglalkozott, bőrönként 3 forintot, később 2,50 forintot, 1987. április 1-től 2,25 forintot kapott. Az alperes 1987. januárjában levélben értesítette, hogy havi 1800 forint rezsiköltség illeti meg, ha 1500 db bőrt lehúz. Ez a költség a teljesítményhez igazodóan növekedhetett vagy csökkenhetett. A felperes a vezetőséghez, majd annak elutasítását követően a szövetkezeti döntőbizottsághoz nyújtott be kérelmet, és 1986. március 4-től 17 hónapra, összesen 30 600 forint rezsiátalány megfizetését kérte. Álláspontja szerint csak a húsolásért fizettek ki neki munkabért, a rezsiátalányt nem kapta meg. A szövetkezeti döntőbizottság elutasította a kérelmet, ezért keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kérte igazságügyi szakértő bevonását a perbe annak tisztázására, hogy havonta hány bőr húsolásával haladja meg az alapnormát. Az alperes arra hivatkozott, hogy a munkabér mindenkor magában foglalta a rezsiköltséget is. 1987-ben azért különítették el a rezsiköltséget, mert a bér után fizetendő terheket ezáltal kívánták csökkenteni. A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. A perben kihallgatott tanúk vallomása bizonyította, hogy a darabbér a rezsit is magában foglalja. A felperesnek így is „megérte", hogy bedolgozóként végezzen munkát, a rezsiösszeg közlése nem okozott változást a bérezésében. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság nem törekedett a tényállás teljeskörű és megnyugtató felderítésére, ezáltal a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott kötelezettségét nem teljesítette. Kizárólag a felek előadása és a tanúk vallomása alapján döntött. A peres iratokhoz csatolt hiányos munkaszerződés és az 1987. januárjában a kiadott értesítés ellentmondásait nem oldotta fel. A bedolgozói munkaviszony - a 10/1981. (IX. 29.) MüM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében - írásban határozott vagy határozatlan időre, illetőleg meghatározott munka elvégzésére létesíthető. Az írásban létrehozott munkaszerződés elengedhetetlen tartalmi eleme a munkabérben és a munkakörben való megállapodás. Az 1986. március 4-én kelt szerződésből hiányzik a munkabérben való konkrét megállapodás, ugyanis az csak „teljesítménybér, csoportos elszámolás" meghatározást tartalmaz. Nem tünteti fel a normát vagy más mutatót, illetve nem hivatkozik az elvégzendő munkával kapcsolatos bértételre vagy teljesítménykövetelményre [7. § (2) bek.]. A bíróság nem szerezte be a munkalapokat sem, bár a 7. § (1) bekezdése szerint a munka kiadásával egyidejűleg meg kell határozni és a munkalapon rögzíteni kell a munka elvégzéséért járó díjazást. Mindezek hiányában nem tisztázott, hogy az alperes milyen bértételeket, munkanormát és elszámolási módot alkalmazott. Mikor és hogyan közölte a 3 Ft/db bért, az mikor és milyen körülmények között változott 2,50 Ft/db, illetve 2,25 Ft/db bérre. Nem kétséges, hogy a felperes a munkabér összegszerűségét nem vitatta, annak változásait elfogadta, és a bér felvételét elismerte, de sérelmezte, hogy számára 1986. március 1-től rezsiköltséget vagy rezsiátalányt nem fizettek. 89