Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Miután az alperes azt állítja, hogy a felperesnek kifizetett összeg mindenkor tartalmazta a rezsiköltséget, őt terheli az a kötelezettség, hogy ezt bizonyítsa. A tanúk vallomása ezt az állítást önmagában nem támasztja alá. A bíróság a perben egyetlen olyan írásbeli bizonyítékot sem szerzett be, amely az alperes állítását elfogadhatóvá tenné. A 10/1981. (IX. 29.) MüM rendelet 9.§-ának (1) bekezdése értelmében a bedolgozó részére térítést kell megállapítani az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerülő rezsiköltségekre, de rezsiátalány is meghatározható. A rendelet melléklete pedig tételesen sorolja fel a bedolgozó részére térítendő rezsiköltségeket (a munkaeszköz elhasználódási költsége, energia, munkaanyag költsége, helyiség használati díja stb.). Az alperes a munkaszerződés megkötését követően 1987. január l-ig írásban sem rezsiköltséget, sem átalányt nem állapított meg és nem közölt a felperessel. Ezért a felperes joggal következtethetett arra, hogy őt a belépéstől kezdődően illette meg a rezsiköltség-térítés. Miután vele nem közölték írásban a rezsi mértékét és elszámolási módját, a bíróságnak feladata lett volna a bérmegállapításra vonatkozó összes intézkedés beszerzése, a munkalapoknak szakértő útján történő megvizsgáltatása és az alperes kötelezése arra, hogy megnyugtatóan bizonyítsa, fizetett-e a felperesnek rezsiköltséget. (M. törv. II. 10 J0511988. sz., BH 1988/12. szám 465.) b) Prémium 87. A prémiumelőleget munkaviszonyának megszűnése esetén a dolgozó abban az esetben köteles visszafizetni, ha a prémiumfeltételeket a munkaviszony megszűnésének időpontjáig részarányosán sem teljesítette, illetve a prémiumfeladat a határidőben maradéktalanul nem valósult meg. A prémiumelőleg visszakövetelésére a munkajogi általános elévülési idő irányadó [Mt. V. 65. § (1) bek.]. A felperes 1987. április 1-tŐl 1982. október 14-ig állt jogtanácsosként az alperes alkalmazásában. Az 1982. évre az alperes korábbi igazgatója prémiumfeladatot tűzött ki a felperes részére, és ennek alapján az 1982. év első félévére - a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegben - 6420 forint prémiumelőleget is kifizetett. Az alperes új igazgatója a prémiumfeladat teljesítését értékelve megállapította, hogy a felperest csupán 5006 forint prémiumelőleg illeti meg, ezért a határozatával kötelezte, hogy a különbözetként jelentkező 1414 forintot 8 napon belül fizesse vissza. Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a határozatával elutasította a felperesnek a „pernyertességi prémium" kifizetése iránt előterjesztett kérelmét. Egy másik határozatával pedig a prémiumelőleg visszafizetése tárgyában az eljárást megszüntette annak megállapítása mellett, hogy az erre vonatkozó igazgatói határozat időközben jogerőre emelkedett. A felperes külön-külön előterjesztett, majd a munkaügyi bíróság által egyesített keresetleveleiben kérte a sérelmes határozatok megváltoztatását. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével „mellőzte" a felperesnek a prémium visszafizetésére kötelezését. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az iratoknál levő postai tudakozványból megállapította, hogy a felperes a prémium visszafizetésére kötelező igazgatói határozatot a jogszabályban meghatározott időn belül támadta meg kérelemmel, és ehhez képest jogszabályt sértett a munkaügyi döntőbizottság, amikor az eljárást a határozat jogerejére hivatkozással megszüntette. 90