Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Az alperesek öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként dolgoznak a felperes vállalatnál. Kérelmet nyújtottak be a munkaügyi döntőbizottsághoz, melyben az ösztönző pótszabadság megállapítását, illetve annak kiadását vagy pénzbeni megváltását kérték. A munkaügyi döntőbizottság a határozatában Sch. S. és M. L. kérelmét elutasította rokkantsági nyugdíjas voltukra tekintettel, míg a többi nyugdíjas dolgozó kérelmének helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság hivatkozott az Mt. V. 50. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után fizikai munkával teljes időben tovább dolgozik, pótszabadság jár. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes nyújtott be kereseti kérelmet a munkaügyi bírósághoz, melyben arra hivatkozott, hogy az alpereseket nem illeti meg pótszabadság, mert valamennyien nyugdíjuk megállapítása és folyósítása mellett dolgoznak tovább. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és a döntőbizottság határozatát megváltoztatva az alperesek kérelmét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az ösztönző pótszabadság az Mt. V. 50. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel csak annak jár, aki a nyugdíjjogosultságot nem realizálja. Mivel az alperesek valamennyien nyugdíjasok, pótszabadság nem illeti meg őket. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 50. §-a (3) bekezdésének hatályon kívül helyezett rendelkezése szerint annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után nyugdíj megállapítása nélkül - teljes munkaidőben dolgozik tovább, az első naptári évben 3, a másodikban 6, a harmadikban 9, a negyedikben és minden további naptári évben 12 munkanap pótszabadság jár. Az Mt. V. 50. §-a (2) bekezdésének az e rendelkezés helyébe lépő, 1982. január 1. napjától hatályos rendelkezése szerint annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után fizikai munkával teljes munkaidőben tovább dolgozik, az első naptári évben három, a második és minden további naptári évben öt munkanap pótszabadság jár. A jelenleg hatályos és az 1982. január 1. napjáig hatályban volt rendelkezések összevetése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a jogalkotó 1982. január 1. napjától minden öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett dolgozót, aki fizikai munkakörben és teljes munkaidőben tovább dolgozik, pótszabadságban kívánt részesíteni függetlenül attól, hogy a dolgozó korábbi munkahelyén vagy másutt, nyugdíj megállapítása vagy folyósítása mellett, illetve anélkül végzi a munkáját. A munkaügyi bíróság tehát jogszabálysértéssel állapította meg, hogy az alperesek nem jogosultak pótszabadságra, mert a nyugdíjuk megállapítást nyert. A munkaügyi bíróság helytelen jogi álláspontja miatt nem vizsgálta, hogy az alperesek fizikai munkakörben és teljes munkaidőben dolgoznak-e és azt sem, hogy valamennyien megszerezték-e az öregségi nyugdíjra való jogosultságot. Az Mt. V. 50. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a rokkantsági nyugdíjasokat - akik az öregségi nyugdíjra való jogosultságot nem szerezték meg -, nem illeti meg e címen pótszabadság. (M. törv. L 10 261/1987. sz., BH1988/9, szám 331.) 86