Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

számú állásfoglalásával módosított MK 15. számú állásfoglalásának tartalma, amikor kimondja, hogy a dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén keresetveszteségének (munkabér és egyéb járandóság) és kárának elhárítása vagy csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az tőle a személyi és egyéb körülmény figyelembevétele mellett a társadalmi tulajdon megóvásának szem előtt tartásával általában elvárható. A felperes a döntőbizottság határozatát és a munkakönyvének átvételét követően nem tett meg mindent kárának elhárítása vagy enyhítése érdekében. A bíróság hivatalból lefolytatott bizonyítási eljárása során tisztázta, hogy a vitatott időben a megyei munkaügyi szolgáltató iroda két élelmiszereladó, hat egy műszakos és kilenc több műszakos munkakört tudott volna felajánlani a részére. A felperes azonban nem kereste fel a szolgáltató irodát. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a törvényességi óvásnak azzal az álláspontjával, amely szerint a felperes már a munkaviszony megszüntetésekor jogosan remélhette, hogy a jogellenes felmondást hatálytalanítani fogják. Annál kevésbé, mert abban az időpontban a bejelentése alapján tett vállalati intézkedés eredményét nem ismerhette. Az Mt. V. 29. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a munkáltató mely jogellenes magatartása idézte elő a jogsérelmet. A jogszabály és a Munkaügyi Kollégium 15. számú állásfoglalásának azon alapuló iránymutatása az elszenvedett jogsérelem orvoslása körében - a törvényes állapot helyreállítása érdekében - egyértelműen határozza meg az érintett felek kötelezettségét. Ennek megfelelően tévesen helyezkedett az óvás arra az álláspontra, hogy a közérdekű bejelentőt - elszenvedett sérelme esetén - elhelyezkedési kötelezettség nem terheli. [M. törv. II. 10 064/1986. sz., BH1986/11. szám 477.] IV. Munkaidő és pihenőidő 73. A napi pihenőidő az a folyamatos tizenegy, de a kollektív szerződésben meghatározott esetekben legalább nyolc órai időtartam, amelyet a munkáltató a dogozó részére napi munká jának befejezése és a másnapi munkakezdés között pihenésre köteles biztosítani. (Az MK94. sz. és az MK118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK számú állásfoglalás. Indokolását lásd MEH1988.35. o.) 74. A dolgozót a szabadság a másodállása és mellékfoglalkozása után is megilleti. (Az MK 118. sz. és az MK 133. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 18. számú állásfoglalás. Indokolását lásd MEH 1988.36. o.) 75. A dolgozónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőre alkalmazta. (Az MK 118. sz. és az MK 134. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 19. számú állásfoglalás. Indokolását lásd MEH 1988.36. o.) 76. I. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztást még kivételes esetben is legkésőbb az adott munkaidőszakot megelőző utolsó munkanapon közölni kell a dolgozóval. II. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztású havidíjas dolgozó távolléte esetén havi munkabéréből a munkaidő-beosztás szerint mulasztott munkaidővel arányos bért kell levonni. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 80. számú állásfoglalás. Indokolását lásd MEH 1988. 83. o.) 83